Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)
Tanulmányok - Merk Zsuzsanna: A délvidéki Fogadjisten benépesülése (1941–1944)
225 nincsenek. Csak a napi és fejenkénti 20 dkg-os kenyérfejadagot keveslik, de máris puliszkával pótolják a kenyeret. [...] A moldvai csángó családokat összehívattam, és elbeszélgettem velük. A beszélgetés során megállapítottam, hogy a csángó magyarok egészen rendesen, érthetően, folyékonyan beszélnek magyarul. Értelmes, világos fejű, jó testalkatú emberek Magyar szókincsük ugyan kevés, de azt egészen jól használják. Aránylag kevés idegen szót kevernek beszédjükbe. Nem selypítve és nem sziszegve beszélnek. Érdekes a beszédjükben, hogy összetett múltidős igealakokkal fejezik ki a a jelenidőt. Magyarul írni-olvasni talán egy sem tud közülük. [...] Úgy a férfiak, mint a nők általában saját készítette házi szőttes alsóés felsőruhában vannak. A ruházatuk már többé-kevésbé eloláhosodott. A férfiak kieresztett ingelejjel - állításuk szerint a kieresztett ingelej különböztette meg őket az oláhoktól. - A nők ruházatában is aránylag sok a román elem. Maguk szőtte ú.n. "katricát" viselnek szoknya helyett. - A kisebb csángó gyermekek egy része még nem tud, nem ért, még kevésbé beszél magyarul. Mikor néhány játszadozó gyermeket megszólítottam magyarul, nem válaszoltak. A gyermekek egymás között oláhul beszélnek." 40 Egy fogadj isteni fiatalasszony a következőképp emlékezik a csángók megérkezésére: "Nagyon aranyos népek voltak, csak nagyon furcsán beszéltek. Nagyon el volt keveredve a beszédjük. Sok román szót tettek a beszédjükbe, de hát mi megértettük, mert tudtunk románul. így nagyon talpraesett, nagyon ügyes emberek voltak. Azok is olyanok voltak, hogy sok gyerekük volt. Bele mertek vágni bármibe, ügyesek, dolgosak voltak, szorgalmasak. [...] Megvoltunk velük, szerettük őket, ők is minket, nem volt semmi gond. Hát elejivel, amikor odajöttek, furcsa volt, de aztán megismertük őket. Azok viseltek katricát. Tudja, ez olyan szőtt. Nálunk meg a románok hordtak ilyet, azt mondták, náluk csak a csángók, a románok nem. Aztán utána már nem számított ki kicsoda, szóval aranyosak voltak. Én akkor fiatal voltam, jártunk táncba, bálba. Úgy táncoltunk együtt, nem is lehetett észrevenni, hogy ez csángó vagy nem" Az említett falvak egy részéről nem pusztán az anyakönyvekből szereztem tudomást, hanem az oromhegyesi plébániának a Kalocsai Érseki Levéltárban található iratanyagából. Jegyzőkönyvek sorát küldte Kalocsára az ottani plébános, melyekben a házasulandók részére engedélyt kért az esketésekhez az egyházi anyakönyvi kivonatok hiánya miatt. Ezekből a jegyzőkönyvekből kiderül, hogy a moldvai csángók papjai nem adták ki az anyakönyvi másolatokat azoknak, akikről tudták, hogy Magyarországra akarnak kitelepülni. Voltak moldvai csángók, akiket besoroztak a román hadseregbe a háború alatt, ezért, ha tehették Magyarországra szöktek, s gyakran egy éves tartózkodás után kerültek a visszafoglalt Délvidékre. 40 TML BSzM X/51. 1013./1942. Szabados Mihály jelentése 1942. április 9. 41 TIM Adattár 2814. Bácsné Kurucz Ágota (Vaskút) visszaemlékezése. 42 V. KÁPOLNÁS Mária 1992. 277-296.
