Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)
Tanulmányok - Merk Zsuzsanna: A délvidéki Fogadjisten benépesülése (1941–1944)
218 összekeveredett a hadikfalvi állomáson a vagonok feltöltésekor. Feltűnő az is, hogy az 194 l-es jelentés adatai alapján a délvidéki Fogadj isten, illetve Bácsjózseffalva lakossága lényegesen nagyobb volt, mint a bukovinai falué. 22 Vagyis a székelyek mellett más népesség is került az adott településre. Ennek magyarázata a magyar kormány szándékaiban keresendő, vagyis abban, hogy a visszafoglalt Délvidék etnikai arányai igen kedvezőtlenek voltak magyar szempontból. Ezért a magyarság számarányának növelésére törekedve a területi revíziók által nem érintett területek magyar szórványlakosságát is igyekeztek a Délvidékre telepíteni. így a moldvai csángókat, a boszniai, horvátországi magyarokat, illetve egyéb, így az első világháború után a Szovjetunióban maradt magyarokat és családjukat. Ezeknek a kormányzati törekvéseknek lenyomatait őrzik az anyakönyvek, s mindegyik telepítési irányt tükrözik Fogadj isten délvidéki település anyakönyvei. A DÉLVIDÉKI ANYAKÖNYVEZÉS, AZ ANYAKÖNYVEK SORSA A délvidékre telepített bukovinai székelység népesedési viszonyaira vonatkozóan az egyházi anyakönyvek alapvető források. Az állami anyakönyvezés ugyanis olyan területen történt, mely ma Jugoszláviához tartozik, s az állami anyakönyvek kutatása a mai nap is szinte lehetetlen. Az anyakönyvek vizsgálata nem kis gondot okoz, hiszen az 1941 tavaszán történt telepítés, illetve az egyházmegye adminisztrációjába visszakerült települések egyházszervezeti beépülése között közel egy év telt el, az anyakönyvezés egy adott délvidéki kis település esetében több plébánia anyakönyveiben kezdődhetett. Az 1942 elején kialakított vikárirendszer előtt vajon hol történt a gyerekek, a házasulandók, valamint a meghaltak anyakönyvezése? Egyfelől kerülhettek a régi bukovinai anyakönyvekbe - bár ez igen nehézkes a szétszórtság és nagy távolságok miatt -, másfelől a területileg illetékes plébániákon is folyhatott az anyakönyvezés. Az érsekség 1942 tavaszán adta ki a székely telepek vikáriákká alakításaihoz kapcsolódó jurisdictiókat, melyek egy új helyzethez - megnövekedett területhez alkalmazkodó egyházszervezet kiépülését jelentették. Az egységes szövegű meghatalmazások egy része az anyakönyvezések szempontjából igen lényeges: "Tged köteles a szükséges anyakönyveket felfektetni, pontosan vezetni, s azok másodpéldányát minden év januárjában az érseki levéltár részére felküldeni. - A későbbi nehézségek elkerülése végett egyben kötelezem T-det arra is, hogy a vikáriákhoz tartozó székely telepesekre vonatkozó s eddig az illetékes plébániákon anyakönyvezett eseteket visszamenőleg lelkiismeretesen összegyűjtse, s jelen KÉL Generalia sz.n. 1941. július 26.; Schematismus 1942.
