Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)
Tanulmányok - Ács Judit: Ártéri gazdálkodás az ordasi szigeten a XIX–XX. században
194 A községháza udvarán lévő fakészlet biztosította a református egyház, a község által fenntartott elemi iskola, a kocsma, a Hangya bolt, a posta hivatal fűtését is. 86 De az egyedül álló szegény embereknek is ebből juttattak rászorultság esetén karácsonykor. A községházára is kellett a tüzelő, hiszen a szolgaszobában soha ki nem aludt a tűz. Ősszel begyújtották s tavaszig égett. Az éjszakai strázsák, akik vigyázták a falut, ebben a szobában pihentek és melegedtek egy kicsit, két kerülés között. A tüzelésen kívül, mint az ország más vidékein is, építkezéshez, oszlopnak, kerítésnek, szerszámfának, fej fának, bölcsőnek, koporsónak használták Ordason is az ártéri fát. 87 Ugyancsak a szigetből hozott tölgy s jegenyefa deszkáiból csináltatták meg a határban lévő külső kutak újbóli ledeszkázását is. 88 GYÜMÖLCSÉSZET ÉS MÉHÉSZET Ártéri gazdálkodásunk talán legfeldolgozottabb része a gyümölcsészet. E téma azért is kerülhetett több tudományág érdeklődésének középpontjába, hiszen - a középkortól a múlt századi vízrendezésekig - gyümölcskultúránk fő területe az ártér volt. Károlyi Zsigmond, a földrajztudomány és a vízhasznosítás szempontjából írta le, hogy amilyen törvényszerűen alakultak ki a folyókat kísérő galériaerdők az árterületek természetes "öntözésének" és mikroklímájának hatására, olyan természetes, hogy ezekben az erdőkben a vizet kedvelő, magastörzsü, keményfáj ú gyümölcsök: a körte, alma, szilva is meghonosodtak. 89 Az agrártudomány szempontjai szerint foglalkozott a témával Rapaics Raymund 90 monografikus művében, illetve már e szemlélettel írt ősi gyümölcsfajtáinkról a XVII. században Lippay János 91 Posoni kertiében. A XIX. században a Georgicon tanárai számba is vették a Duna menti gyümölcsösöket, felfigyelve az ősi fajták kiveszésének veszélyeire. A hazaipomológiai szakirodalom egyik korai termékében az 1805-ben megjelent "Falusi kertész..."-ben pedig a következőket olvashatjuk az ártéri gyümölcsösökről: "Mosánszki, Kormos, Varga, Zöldranét, Pogács, Bársony, Sóvári, Botzmány és a többi, mely keményebb almagyümölcs nemek, a vizek folyási táj mellett ülteiteknek sokkal jobban gyümölcsöznek és a többieknél téli való tartásra állandóbbak." Néprajztudományunk számos jeles egyénisége is foglalkozott e kérdéskörrel. Belényesi Márta a Szamos melléki, Luby Margit a Panyola környéki szilvásokról írt. Bellon Tibor a Tiszazug és a Latorca mentén B.K.IT1.L. V. Ordas. b.3. 75/921.; b.3. 120/921.; b.3. 4/923.; b.3: 105-104/921. CSISZÁR Árpád 1998. 142. -DOBÁN Y Zoltán 1989. 34. B.K.m.L. V. Ordas. b.3. 116/921. - A határban 7 lefedett kút volt a jószágok itatására. KÁROLYI Zsigmond 1975. 107. RAPAICS Raymund 1940. 352. LIPPAY János, 1664. 142-144.; 150-154. KÁROLYI Zsigmond 1975. 107.
