Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)
Tanulmányok - Janó Ákos: Szőlő- és gyümölcstermesztés a szanki homokon
14 épen e körül, mellytől az elhanyagolás bűnéből való kitisztítást bizodalommal várni lehet." (1855. 285.) Emich Gusztáv 1879. évi franciaországi tanulmányútjáról szóló jelentésében ezeket írja: iy A Duna-Tisza közt elterülő nagy síkon található roppant terjedelmű és parlagon lévő homokterületek hívatva vannak jövedelmező szőlőkké változni, melyek nemcsak nagybani bortermelésünket biztosíthatják, de ily módon még új nemzetgazdasági tetemes tőkéket fognak képviselni, míg eddig a törvényhozás erőlködései sem voltak képesek azok megkötését és be/ásítását létesíteni.^ 2 A szőlőnek a XVIII. század első felében még volt bizonyos módosságjelző szerepe, minthogy az első szőlőket a vagyonosabb réteg telepítette. A későbbiek során, különösen a puszták felosztásával egyre inkább előtérbe került kisparaszti árutermelő s birtokkiegészítő szerepe. Akkor vált ez leginkább érezhetővé, amikor a szőlőbirtokosok száma már meghaladta az adózó családok számának 50 %-át. 33 A XIX. század közepén a Duna-Tisza közének jelentős része még puszta. 1895-ben a földterület 46 %-a már a parasztság birtokában volt, a futóhomok területek az új gazdák kezén virágzó szőlőkké alakultak, benépesülve szőlő- és gyümölcskertes tanyákkal. 34 A nagy felvirágzással, a szőlőbirtokok további gyarapodásával szemben ható tényező volt már a XIX. század második felében a külföldi piacoknak a magyar borok számára történt kedvezőtlen alakulása, ami ismét az önellátás felé terelte a magyar bortermelést. A borárak csökkenésével együtt járt a minőség romlása, mivel a remélt haszon elmaradása a művelési technikák visszafejlődését eredményezte. A kisparaszti gazdaságokban a nagy munka- és tőkebefektetés kevésbé volt kifizetődő, emiatt elhanyagolódott a beültetendő föld talajelőkészítése; a fajtaszelekció, nemesítés, talajjavítás, többszöri kapálás helyett egy területen több fajta ültetése, a bő termésre való törekvés, hosszú csapra metszés, kevés kapálás, a munkafolyamatok minimálisra való csökkentése, általában az extenzív művelés vált a korszak általános jellemzőjévé. 35 A szőlőterületek növekedésével nem fejlődtek együtt a termelési tapasztalatok, a korszerű szőlőművelés szakmai ismeretei, amelyek nélkül a homoki bor sem a belföldi, sem a külföldi piacokon nem vívhatta ki a maga számára a megfelelő elismerést. A műveléstechnikai fogyatékosságok mellett rontotta a termék rangját az az igénytelenség, ami a borkezelésben és tárolási módokban megmutatkozott. A néhány korszerű nagyüzemi- és mintagazdaságtól eltekintve, a túlnyomó többségben lévő új telepítéseken a kisparaszti, népi szőlőművelés nem váltotta be azokat a reményeket, amelyeket a korszak mezőgazdászai és szakírói a Idézi: FEYÉR Piroska 1970. 175. ÉGETŐ Melinda 1975. 453. FEYÉR Piroska 1970. 181-182. ÉGETŐ Melinda 1975. 451-452.
