Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)

Tanulmányok - Bereznai Zsuzsanna: A házépítés hiedelem- és szokáskörének funkcionális vizsgálata

118 való alkalmazkodás is javítja az életfeltételeleket. Ebben a konkrétan körvonalazható élettérben kialakulnak bizonyos általános, állandósult szituációtípusok - az emberi életet ezek körforgása alkotja. E körforgás szerűen működő világ kezdeti értelmezését a gondolkodás kezdeti formái jellemzik. Az azonos élethelyzetek alapján szerzett tapasztalatok vezetik az emberi gondolkodást arra, hogy bizonyos képzetcsoportokhoz megfelelő érzeteket kapcsoljon, s a képzetek sora alapján elvonásra, elvonatkoztatásra is képes legyen, vagyis kialakuljon benne a beleérzés és az absztrakció képessége. Attól függően, hogy az adott tapasztalat az ember és a természet viszonyában milyen szintet képvisel a megismerés szempontjából, a megismerés objetktív vagy szubjektív ismeretkörébe tartozik. A megismerés kezdeti lépcsőfokain a dolgok magyarázatának irreális tényezői vannak túlsúlyban - így az élet szubjektív módon felfogott világát ugyancsak szubjektív erőkkel próbálják működtetni. Az embert körülvevő jelenségvilág a primitív ember számára nagyon sokféle rejtélyt tartalmaz, mely bizonytalanság-érzetet teremt. "Ebből a rettegésből születik meg az ember legősibb szellemi-lelki szükséglete, azaz a szükségszerűség iránti vonzódása, hiszen csak a szükségszerűség váltja meg őt a szellemi és képi-érzéki benyomások kaotikus zűrzavarából."

15 A "kezdeti" gondolkodási mechanizmus jellemző vonása az analógiateremtés, melyben az ember a külvilág - mint makrokozmosz sajátosságait a házra - mint mikrotérre - teszi át. Például a földi világ és a túlvilág közötti átjárást biztosító helyek nemcsak a ház, hanem a világ mint makrokozmosz viszonylatában is megfigyelhetőek. A ház esetében a nyílások, de főként a kémény az a hely, mely az átjárás funkcióját ellátja. Általános hiedelem, mely szerint a halott lelke a kéményen át távozik, melyet egyes helyeken "léleklyuk"-nak is neveznek. Ugyancsak erre a szemléletre utal a következő közismert állandósult szókapcsolat: "kifingott a világ kéményén" ('meghalt'). Itt a makrokozmosz képében a mikorkozmosz felnagyított mását láttatják. A mikrokozmosz a világegyetem kicsinyített és az egészet reprodukáló mása. Az analógiás gondolkodás változata az, melynek során az analógiás cselekvést a jövőbeli dolgok biztosítása érdekében alkalmazzák. A jövőbeli dolgok szimbolikus elővezetése a házépítés minden mozzanatában jelen van az építési áldozat különböző formáiban, s a ház életében is gyakori az emberi lét biztonságát, védelmét szolgáló mágikus cselekvésekben. A transzcendens világból a ház világába küldött előjelek is jellemző csoportját alkotják a ház hiedelemkörének. A ház egészére, a lakók jövőjére 15 WORRINGER, Wilhelm 1989. 114.p.