Bárth János szerk.: Cumania 15. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1998)

Néprajz - Salánki Szilárd: Bicska- és késjátékok Kecskeméten és környékén

335 erre az eszközre. A fiatalok legtöbbször ajándékba kapják első bicskájukat, de megjelenik az első bicska saját pénzből történő vásárlásának momentuma is. Az ajándékozók általában a szülők vagy a nagyszülők, csak kevés esetben egyéb rokonok vagy barátok. Az első bicska megszerzésének módjai hasonlóak az idős adatközlők által elmondottakéhoz, bár az idősebbek sokkal fiatalabb korban — négy és hatéves kor között —jutottak hozzá első bugylijukhoz. Míg a saját bicskával rendelkező fiatalok esetében előzetes becslésemnél sokkal nagyobb számra derült fény, addig a bicska mindennapos használatával kapcsolatban már helyesnek bizonyult feltételezésem. Ezek szerint a mai fiatalok életében nem tölt be fontos szerepet a bicska, azt is mondhatnánk, hogy elenyésző szerepe van. A válaszadók háromnegyede nem szokott magával bicskát hordani, csupán egynegyedük nyilatkozott pozitívabban erre a kérdésre. A pozitívabb választ adók többsége is csak néha, alkalmanként hord magával bicskát. Azt hiszem, hogy modern világunkban ez természetes dolog, egy átlagos diáknak, fiatalnak nincs szüksége bicskára mindennapi élete során. Néha visznek magukkal bicskát, főképp kirándulások, túrázások alkalmával. Ez döntő eltérés az idős válaszadók és a fiatalok között, mert az idősek még ma is mindig hordanak magukkal bicskát. Nem önvédelmi célokból, hanem arra az esetre, ha el kell vágni, meg kell szerelni valamit. Szívesen használják evőeszközként is. Érdekes lenne megvizsgálni: miért van a fiataloknak bicskájuk, ha nem használják? Még mindig élnének a bicskaajándékozás hagyományai, szokásai, amikor már magának az eszköznek a szerepe egyre csökken? A bicska- és késjátékok ismertségére vonatkozó kérdéseknél ismét pozitívabb eredmény született, mint amire számítottam. A bicskával való játékokat a megkérdezettek majdnem fele ismeri, míg késsel kicsivel több, mint háromnegyed részük ismer játékot. Ha megvizsgáljuk, hogy a játékot ismerő válaszadók hány százaléka ismeri csak az egyik, vagy csak a másik eszközzel, illetve mindkét eszközzel a játékot, megfigyelhető a késsel való játékismeret számbeli fölénye. Ennek több oka is lehet. Mai világunkban a késhez sokkal könnyebben hozzájuthatnak a fiatalok. A kés olcsóbb, nem kell annyira vigyázni rá. Ezért fokozatosan eltűnnek azok a játékok, melyeket csak bicskával lehet játszani, például: a vagyonszerzés. A fiatalok általában egy vagy két játékváltozatot ismernek, de találkozhatunk olyanokkal is, akik négyet-ötöt ismernek. A játék ismertségi fokára jellemző, hogy az adatközlő fiatalok legtöbbször játszották is azokat. Kevesebb, mint egyharmaduk nyilatkozott úgy, hogy csak látta, vagy halott róla. Akik látták vagy hallottak ezekről a játékokról, azok sem csupán egy fajtát említettek meg, náluk is változó az ilyen módon ismert játékvariánsok száma. Természetesen voltak olyanok is, akik amellett, hogy játszottak bizonyos fajta játékokat, más változatokat is láttak, vagy hallottak róluk.