Bárth János szerk.: Cumania 15. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1998)

Embertan - Henkey Gyula: A magyarság etnikai embertani vizsgálata

409 Hajszín. A vizsgált magyarok a hajszín megoszlása tekintetében a legegységesebbek, mindkét nemnél csaknem kizárólag a barna-fekete hajszínárnyalatok (P-Y) voltak észlelhetők. A magyar csoportok közül a barnafekete hajszínek a legnagyobb mértékben a felvidéki őslakos férfiaknál (99,5 %) és a kárpátaljai őslakos nőknél (100,0 %) voltak észlelhetők. Az oroszoknál a barnafekete hajszínárnyalatok lényegesen kisebb arányban, férfiaknál 68,0 %-ban, nőknél 62,5 %-ban voltak kimutathatók, de Búnak (1976) a legvilágosabb barna (P) árnyalatot a sötétszőkék közé sorolta. A HIERNAUX-FÉLE SZÁMÍTÁSOK E számításoknál (Piveteau 1965) az alábbi jellegeket vettem figyelembe: testmagasság, fejhossz, fejszélesség, járomívszélesség, morfológiai arcmagasság, állkapocsszöglet-szélesség, orrmagasság, fejjelző, arcjelző, előreálló járomcsont, meredek homlok, konvex orrhát, erősen kiemelkedő orrhát, enyhén domború tarkó, sötét szemszín és barna-fekete hajszín. 16 jelleg összehasonlítása esetén 625 az átlagos távolság. Férfiaknál az őslakos magyar népességek közül a nyugat dunántúliak, a közép-dunántúliak és a tiszántúliak állnak feltűnően közel, a kiskunok és a felvidékiek, valamint a székelyek és a palóc centrumbeliek térnek el egymástól a legnagyobb mértékben. Nőknél az őslakos eredetű népességek közül a nyugatdunántúliak, közép-dunántúliak és a tiszántúliak, a Duna-Tisza köziek és a jászok, valamint a felvidékiek és a nyugat-dunántúliak, közép-dunántúliak állnak igen közel egymáshoz, a legnagyobb eltérés pedig a székelyek és a palóc centrumbeliek, valamint a székelyek és a Duna-Tisza közi őslakosok között mutatható ki (20. táblázat). E számítások szerint a nagykunok mindkét nemnél eléggé jelentősen közelebb állnak az őslakos magyar népességek többségéhez, mint a kiskunok és a jászok. Bár a székelyek és a kiskun férfiak eléggé jelentősen eltérnek a többi magyar őslakos csoport többségétől, de ezek a különbségek is kisebbek, mint a palócföldi szlovákok és a dél-somogyi horvátok között kimutatott eltérések (Henkey 1990d). Tájegységenként összehasonlítottam az őslakos és telepes eredetű magyar népességeket is. A Hiernaux-féle számítások alapján tájegységenként feltűnő a közelség az őslakos és a telepes magyar népességek között, főleg a nyugatdunántúli őslakos és a dunántúli telepes férfiak, valamint a palóc centrumbeli és az egyéb pa -lóc nők között (21. táblázat).