Bárth János szerk.: Cumania 15. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1998)
Néprajz - Salánki Szilárd: Bicska- és késjátékok Kecskeméten és környékén
329 készítő neve szerepel az írásos oldal, a másik a sima. Ezen az oldalon van a körömnyitó is.) Az nyer, aki eltalálja. Sok esetben ez csak a játék egy kisebb részét képezi, például: így sorsolják ki a játékosok közül a csapatokat, vagy így lehet továbbmenni a dobásban, beszállni a játékba. Egyes helyeken azonban már csak ennyi a játék, valószínű, hogy a többi rész itt már feledésbe merült. 16 2. A bicskával való célbadobás. A cél lehet egy a földön kijelölt terület (általában kör vagy négyzet), de célba vettek faderekat vagy kerítést is. A játék lényege, hogy egymás után minél többször sikerüljön beleállítani a bicskát a célba. Létezik ennek a változatnak bonyolultabb formája is, ahol a célbadobás a játék alapmozzanata. Tulajdonképpen a bicskával való területfoglalásos játékok alapja is ez, ahol a földön az ellenfél területébe (kijelölt cél) kell beleállítani a bicskát. 17 3. Feszítő. A játék lényege, hogy a dobásokkal minél tágabb terpeszállásba kényszerítsék az ellenfelet. A játékosok, ha ketten vannak, akkor egymással szemben állnak, ha többen, akkor néhány méter átmérőjű kör mentén sorakoznak fel, vigyázzállásban. A kezdést kisorsolják, utána az óramutató járásával megegyező irányban halad a játék menete. A kezdő játékos belevágja a földbe a bicskáját, ellenfelének pedig oda kell tennie a közelebb levő lábát, ahol a bicska beleállt a földbe. Ezután a másik játékos következik. Aki nem tud már a földbe állított bicska helyére lépni, mert már nem bírja tovább az egyre táguló terpeszállást, az kiesik a játékból. A játék addig tart, míg csak egyetlen játékos marad. A játék azért nem fejeződik be rövid idő alatt, mert az ellenfelek igyekeznek a másik szétterpesztett lába közé dobni a bicskát, és ha ez sikerül, akkor visszaléphetnek vigyázzállásba, s így mintegy elölről kezdhetik a játékot. Fontos szabály, hogy az egyes dobások az ellenfél lábától nem mehetnek messzebb fél, illetve egy méternél. A dobástípusok eltérőek, de mindegyikben közös, hogy legalább egyet pördülnie kellett a bicskának a levegőben, mielőtt beleállt a földbe. A bicska beleállásának érvényességét is vizsgálják: ha a beleállás ferdére sikerült, játékokat említenek. Például: a papozás nevet viseli egy somogyi sportszerű népi játék, melyet botokkal játszanak. Ezt írja le: KISS Áron 1891. 459. p. — GÖNCZI Ferenc 1949. 92. p. — SZAPU Magda 1996. 65. p. 16 E változattal az alábbi leírásokban találkozhatunk: EDVI ILLÉS Pál 1835. 214. p. koronás játék — TÖRÖK Károly 1872. 302. p. csablézás — KÁLMÁNY Lajos 1891. 277. p. papozó — KISS Áron 1891. 480-482. p. bicskozás; cziflccza és lapottya; késjáték— KOVÁCS János 1901. 421. p. pap — HAJNAL Ignác 1907. 135. p. macskajáték (Katzlches) — FÉL Edit 1935. 84. p. kakochtenes kaprotenas — BŐDÉI János 1940. 277-278. p. bendázás vagy nyerdezés — GÖNCZI Ferenc 1949. 93-94. p. dedast, vagy: paposdi papsajtos, bikás, macskás; rendőrös — BAKOS József 1953. 262. p. dömézés — KRESZ Mária 1959. 183. p. bricskázás — GAZDA Klára 1980. 328-329. p. bicskapapozás II. változat; kotázás — KATONA Imre 1997. 11-18. p. 7/c típus: kókázás; 8. típus; 9. típus. Az utolsó két említést leszámítva — KATONA Imre összefoglaló munkája, illetve GAZDA Klára egy eldugott erdélyi faluban történt gyűjtése — ez a változat már régóta nem szerepel a gyűjtésekben, sem önállóan, sem pedig a játék valamelyik részeként. Ez azt jelentheti, hogy feledésbe merült a bicskával való játéknak ez a fajtája. Azonban az ilyesfajta alapon történő sorsolás már a régi görögöknél is megtalálható, és a mai napig fellelhető például: pénzzel (fej vagy írás). 17 A gyűjtések leírásaiban nem emlegetik önálló változatként, de több változatban is megfigyelhető. LAJOS Árpád (1980. 177. p.) és KATONA Imre (1997. 6. p.) is külön kategóriaként definiálta.
