Bárth János szerk.: Cumania 15. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1998)
Néprajz - Salánki Szilárd: Bicska- és késjátékok Kecskeméten és környékén
330 a bicska és a talaj közé legalább a kisujjnak, szigorúbb szabályok szerint két ujjnak be kellett férnie. 18 4. Elrejtő-kereső játék. A játék célja az, hogy a homokba, porba eldugott tárgyakat, illetve a kivágott és visszaillesztett gyeptéglákat egy kiválasztott játékos megkeresse. Ez a játék valószínűleg bonyolultabb bicskajátékok idővel önállósult befejezése. így néhány helyen a vesztes játékos büntetéseként írnak róla a szakirodalomban. A keresett tárgyat a játékos bicskájának hegyével kell, hogy megtalálja, általában egyszeri beszúrással és kibillentéssel. A játékot többjátékos játssza, rendszerint az egy vagy két kereső mellé több elrejtő játékos tartozik. Akinek az elrejtett tárgyát elsőként találják meg, az lesz a következő játékban a kereső. A megtalált gyeptégla esetében a kereső az elfutó játékosok után dobja a földet, és akit eltalál vele, az váltja fel a kereső játékost. 19 5. Földvájó. A játék elején minden játékos váj magának egy kis gödröt. Az Alföldön egy középponti nagyobb gödröt is vájnak. Ennél a játéknál a sikeres dobások után az ellenfél gödréből kell minél több földet szerezni. Sikeres dobás lehet az, ha az írás vagy sima változatnál már leírt módon nyer valaki, vagy egyszerűen az, ha bele tudja vágni bicskáját a földbe. A Dunántúlon párokban játsszák, az Alföldön körverseny szerűen. így a Dunántúlon a páros nyerő tagja vájja a páros vesztő tagjának gödrét, az Alföldön az éppen nyerő játékos választ a többiek közül egyet, akinek a gödrét mélyíti. A Dunántúlon a mélyítés úgy történik, hogy a gödröcskéből addig kanyaríthat ki, amíg egy lélegzetvétellel tud mondani egy mondókát. Ezek a mondókák gyűjtésenként egytől-egyig eltérők 20 . Az Alföldön a nyerő játékos csak fél kézzel dolgozhat, bicskahegyével sekély négyzetet vagy kört vág ki a kiválasztott játékos gödréből, kiemeli a földdarabot, a tenyerébe teszi, ráhelyezi a bicskát és kissé megrázza. Ha egy morzsányi is lepotyog belőle, a kis gyeptéglát vissza kell tennie eredeti helyére, egyébként saját gödröcskéje mellé rakhatja. A játék végén az nyer, akinek a legtöbb földje van. Ennek eldöntése egyes gyűjtések szerint úgy történik, hogy a saját gödrüket betemetik a szerzett földdel, és aki nem tudja betemetni, az a vesztes. Máshol a betemetett gödrökbe bicskát vágnak, és akinek a földje felszakad, az lesz a vesztes. E változattal csak két helyen találkozhatunk: SALÁNKI Szilárd 1996. 3-7. p. repesztő, feszítő, tárogató — KATONA Imre 1997. 7-8. p. 5. típus: feszítő, repesztő E változattal az alábbi leírásokban találkozhatunk: KISS Áron 1891. 480. p. bicskázás — BŐDÉI János 1940. 277. p. papozás vagy emberezés — BAKOS József 1953. 264-265. p. Jöhet a bika nagy bömböléssel; Hány arasz a kés élitől?, bicskajáték — HAJDÚ Gyula 1971. 204. p. bikácska — LAJOS Árpád 1980. 177. p. késjáték - címszó — KATONA Imre 1997. 8-15. p. 6. típus: bika; 8. típus. A szakirodalomban található mondókák: Bodméron a késjátéknél (KISS Áron 1891. 482. p.): Nagyot akar a szarka, de nem bírja a farka, farka, farka... — Vépen a bundázásnál (VARGA Ignác 1920. 99-100. p.): Bëndabenda-kór-kór-benda-kór... — Zalabaksán a bendázásnál (nyerdezésnéY) (BŐDÉI János 1940. 278. p.): Benda, benda, koj, koj! Benda, benda, koj, koj! — Naszvadon a dömézésné\ (BAKOS József 1953. 262. p.): Döme, döme, kúr, kúr, kúr, Cigány Pista létrát fúr.
