Bárth János szerk.: Cumania 15. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1998)
Régészet, éremtan - V. Székely György: 16. századi éremlelet Pálmonostoráról (A tallérforgalom első évtizedei Magyarországon)
19 példányban (1,9 %) vannak jelen, míg a többi kibocsátótól csak egy-két példány szerepel a leletben. A pálmonostori lelet tallérjainak legkorábbi darabjai egy halberstadti tallér 1536-ból és egy ugyanitt veretett féltallér 1537-ből. Ezt követően folyamatos az évszámos tallérok sora, egészen a két legfiatalabb, 1566-os salzburgi, ill. hamburgi veretig. A lelet tallérjai tehát az elrejtést megelőző három évtizedből származnak. Numizmatikai szempontból a pálmonostori lelet ritkább tallérjai közül az alábbiak érdemelnek külön is említést: Georg Friedrich Schwabach-i guldengroschenje 1558-ból (Kat. 83.) és jägerndorfi guldentallérja 1564-ből (Kat.94.), 51 Thann város 1543-as (Kat. 140.) 52 és Wismar város 1552-es tallérja (Kat. 143.), 53 Georg von Österreich 1548-as lüttichi daalderja,(Kat. 155.), 54 Luzern és Solothurn évszámnélküli tallérjai (Kat. 161., 163.), 55 valamint XIV. Erik svéd féltallérja 1563-ból (Kat. 168.). Svéd tallérok ha csak egy-egy példányban is, de más egykorú leletekben is felbukkannak. 56 Bizonyára német területről kerülhettek ide a többi tallérhoz keveredve, amit az ottani szórványos előfordulásuk is bizonyít. 57 Konkrétan a pálmonostori leletre, de általában a tallérleletek többségére is igaz az a megállapítás, hogy a kibocsátók földrajzi elhelyezkedése, a lelőhelytől való távolsága és vereteik leletbeli számaránya nincs szoros összefüggésben egymással. Esetünkben például a távoli Berg, Hoorn, Lübeck veretei nagyobb számban vannak jelen a leletben, mint a szomszédos Alsó-Ausztria, a közeli Felső-Ausztria, Ulm, Kaufbeuren, Kempten tallérjai. Jóval inkább az egyes pénzverő hatóságok pénzkibocsátásának intenzitása, a forgalomba került ezüstpénzek áramlásának iránya, a kereskedelmi utak elhelyezkedése játszhat szerepet a magyarországi tallérforgalom összetételének meghatározásában. Hatással lehet erre még az egyes területekkel, régiókkal fennálló politikai, gazdasági és kereskedelmi kapcsolat is. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az értékpénzeknek, jelen esetben a talléroknak a forgalma akár nemzetközinek is nevezhető, az egymástól távol elrejtett leletek 51 Jägerndorfi veret hazai előkerüléséről a vizsgált korszakon belül nincs tudomásom. 52 Thanni tallér a táblázatban már említett győri leleten kívül a nyírmártonfalvai leletből ismert: GEDAI István 1967-1968/b. 106-107. 53 Wismar város tallérja a vizsgált korszakon belül az oltárci (Zala m.) leletben fordult elő: MNM. ÉRT. 238/1884., 384/1885. 54 Lüttich/Liége-i tallérok nem tartoznak a legritkábban előforduló veretek közé. A vizsgált korszakon belül 6 leletből 16 db ismeretes. A pálmonostorai lelet tallérjával megegyező kibocsátójú veret az eszéki (ld. 49. j.), a svinjarevci (uo.) és a mogyoródi (Pest m.) leletben (MNM. ÉT. 238/1904.) bukkant fel. 55 Svájci tallérok ha nem is gyakran, de felbukkannak a 16. századi éremleletekben. Az egyes kibocsátók (kantonok, városok) véreiéinek megoszlása azonban nem egyenletes, amit a következő felsorolás is érzékeltet (lelet/darab): Zürich 9/13, Schaffhausen 8/11, Solothurn 4/4, Ury-Schwyz-Unterwalden 3/3, Basel 1/1, Luzern 1/1. A svájci tallérok hazai forgalmát legutóbb Tóth Csaba tekintette át az 1996. október 5-6-án Keszthelyen, a Pénzverés és pénzforgalom Magyarországon a XVI-XVII. században címmel megrendezett konferencián: TÓTH Csaba 1996. 56 Bükkösd (Baranya m.) - 1576: ld. 13. j.; Balatonkenese (Veszprém m.) - 1582: MNM. ÉRT. 165/1879.; Oltárc (Zalám.) - 1582: ld. 52. j. "Soest: ILISCH, Peter 1980. 182., Werl: uo. 206.
