Bárth János szerk.: Cumania 15. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1998)

Embertan - Henkey Gyula: A magyarság etnikai embertani vizsgálata

415 A magyaroknál ritkábban előforduló típusok sorrendje: alpi (34. kép), lapponoid (35. kép), mongolid (36. kép), gracilis mediterrán, északi, cromagnoid, atlantomediterrán, uráli. Az alpi típus részben azon helységekben észlelhető a magyar átlagnál nagyobb mértékben, ahol helyben vagy a környéken kelta temetőt tártak fel, részben apai vagy anyai ágon német eredetű családnévhez kötődik, a hazai nemzetiségek közül a legnagyobb arányban, 16,5 %-ban a hajósi németeknél volt kimutatható (Henkey 1981). Az egyaránt 0,4-0,4 %-ban meghatározható északi és cromagnoid típusok fele arányban kötődnek apai vagy anyai ágon német eredetű családnévhez. Mindkét utóbbi típus az általam vizsgált népességek közül a hajósi németeknél volt meghatározható a legnagyobb számban, az előbbi 5,0 %-ban, az utóbbi 4,1 %-ban. A magyaroknál gyakoribb átmeneti formák a 13-19., a kevert alakok a 37-48. képeken láthatók. A meghatározatlanok közé azokat soroltam, akinél egyik típus jellegei sem érték el az 51 %-ot. A meghatározatlanok aránya a kárpátaljai és felvidéki magyaroknál a legkisebb és a palócoknál és a Duna-Tisza közieknél pedig a legnagyobb (23. táblázat). A meghatározatlanok nagyobb palócföldi és Duna-Tisza közi gyakorisága nagyrészt azzal van összefüggésben, hogy az előbbieknél 59,8 %-ban, az utóbbiaknál 41,0 %-ban vizsgáltam telepes eredetű magyar népességeket. A környezetünkben élő német nemzetiségek közül a meghatározatlanok a legnagyobb arányban a hajósi németekre jellemzők 49,9 %-kal, akik ősei 81 különböző helyről érkeztek (Flach-Paul 1976). 42 évi kutató munkám során módon volt egyes keleti eredetű típusokat és változatokat is meghatározni, részletesen leírni és azokat szakfotókkal, egyéni adatokkal bemutatni. A turanid típus észak-kazakisztáni változatát, melyet korábban erősen andronovói jellegű turanid változatnak neveztem, nagyobb számban először 1958 és 1961 között Szabadszálláson, Fülöpszálláson és Homokmégyen (Henkey 1961, 1962, 1962-63) határoztam meg, s miután e változat további gócát Szakmaron mutattam ki, azt először szakmári tanulmányomban (Henkey 1966) említettem. Bár Bartucz (1938) e típusnak alföldi változatát már korábban részletesen leírta, közép-magyarországi taxonómiai tanulmányomban e változatot 24 személy képeivel és egyéni adataival mutattam be (Henkey 1978). A pamíri típust honfoglaló magyar koponyák vizsgálata alapján Lipták (1954, 1955, 1958) és Nemeskéri-Gáspárdy (1954) leírták, de én e típust élőkkel nemcsak bemutattam, hanem arra is rámutattam, hogy e típusba sorolt honfoglalók koponyáinak méretei és járomívszélességük jelentősen nagyobb, mint Ginzburg által a pamíri típusba sorolt sarkeli X-XI. századi koponyáké (Lipták 1955). Típusstandardjaim alapján is megállapítható, a turanid típusnak e méretei lényegesen nagyobbak, mint a markáns pamíri formáé (Henkey 1996f). A keleti dinaroid változatot, melyet a kaukázusi népeknél, főleg az oszétoknál és az északi grúzoknál (Natishvili és Abdushelishvili 1960), valamint az oszmán-törököknél Enginalev (1963) írt le, 1972-től kezdve a jász eredetű magyaroknál, majd 1983-tól