Bárth János szerk.: Cumania 15. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1998)
Embertan - Henkey Gyula: A magyarság etnikai embertani vizsgálata
413 Felvidék: Zoborvidék (21,9 %), Martos-Kamocsa (21,1 %), Pozsonyeperj es (20,3 %), Bény-Kéménd (19,6 %). Kárpátalja: Nagydobrony (24,8 %). Székelyek: Csíkszentgyörgy-Bánkfalva (17,7 %), Gidófalva-Bodok (16,3 %). A hazai nemzetiségek között a pamíri a lakócsai és bolhói horvát származásúaknái (14,3 %, illetve 13,0 %) a leggyakoribb, előfordulása a palócföldi szlovákoknál is eléggé jelentős (10,7 %). A dinári típusba sorolt 5,8 % magyar közül 3,2% a balkáni dinári változathoz, 2,6 % a keleti dinaroidhoz áll közel. Az utóbbi megegyezik azzal a jellegegyüttessel, melyet Natishvili és Abdushelishvili (1960) kaukázusi változatnak neveznek. A balkáni dinári változatra (25-26. kép) a magas termet, a fej közepes méretei mellett hyperbrachy-brachycephalia (túlrövid fejjelző), középszéles-enyhén széles, igen magas arc mellett leptoprosopia (keskeny arcjelző), előre keskenyedő járomcsont, erősen kiemelkedő, konvex orrhát, lapos tarkó, barna-fekete hajszín és többnyire sötét vagy zöldes szemszín a jellemző, de a szávidnak vagy nóridnak nevezett helyi formáknál a szemszín világos. A keleti dinaroid változatnál a fej méretei átlagban nagyobbak, az arc szélesebb, kevésbé magas, a járomcsont többnyire enyhén lapos, az orrgyök alacsonyabb, az orrhát konvexitása pedig a csontos orr alsó részében vagy csak a porcos orrban kezdődik. Az utóbbi változathoz soroltakat a 27-28., annak turaniddal kevert formáját a 41. képekkel mutatom be. A keleti dinaroid változat jelentős mértékben kötődik a jászokhoz és egyes gyepüőr eredetű népességekhez. De ha a balkáni dinári turaniddal, pamírival, előázsiaival vagy ezek kombinációjával keveredik, a keleti dinaroidhoz hasonló jellegegyüttes jöhet létre, ezért a mindkét változathoz kötődő egyéneket egyenlő arányban osztottam meg a két változat között. A balkáni dinári gyakorisági gócai a Dunántúlon Buzsák (6,8 %), Somogyszob (5,1 %), a Tiszántúlon: Nagykamarás (4,7 %), a Felvidéken Hanva-Harmac-Lénártfalva (4,8 %), Dunamocs (4,3 %), a Székelyföldön В ögöz-Agy ágfalva (3,2 %). A hazai nemzetiségek közül a balkáni dinári a Baja környéki bunyevácoknál (25,2 %), a hercegszántói sokácoknál, a szuloki németeknél és a dél-somogyi horvátoknál észlelhető a legnagyobb, a palócföldi szlovákoknál pedig a legkisebb arányban, 4,2 %-ban (Henkey 1993a). A keleti dinaroid gyakorisági gócai a Dunántúlon Nemesgörzsöny (7,3 %), Mihályi (7,2 %), Zalacséb (6,7 %), Nemesvid (6,2 %), Somogyszob (5,1 %), Takácsi (4,5 %), a Palócföldön Mátraderecske (5,5 %), a Felvidéken Ipolybalog-Ipolynyék (6,5 %), Bény-Kéménd (6,1 %), Hanva-HarmacLénártfalva (4,9 %), Csicsó-Kulcsod-Patas (4,2 %), Alistál-Padány-Bögellő (4,2 %), a Székelyföldön Bögöz-Agyagfalva (4,3 %), Gidófalva-Bodok (4,1 %), Csíkszentgyörgy-Bánkfalva (4,1 %). Mindkét dinári változat gyakorisága jelentősen csökken a kárpátaljai és tiszántúli őslakosoknál, valamint a nagykunoknál és a kiskunoknál.
