Bárth János szerk.: Cumania 15. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1998)

Embertan - Henkey Gyula: A magyarság etnikai embertani vizsgálata

408 Járomcsont alakja. A magyarok nagy többségénél a járomcsont frontálisan lapult (előreálló). Ez az egyik keleti eredetű örökségünk, ami az őslakos magyar népességekre nagyobb mértékben jellemző. Az előreálló forma a legnagyobb arányban a kárpátaljai őslakos férfiaknál (83,0 %) és a felvidéki őslakos nőknél (86,2 %) volt észlelhető. A lekerekített forma a Duna-Tisza közi telepeseknél eléggé gyakori (f. 24,3 %, n. 24,4 %), míg az előre keskenyedő alak csak a DunaTisza közi őslakos férfiaknál haladja meg a 10 %-ot. Homlokprofil. A magyarok túlnyomó többségénél a homlok mindkét nemnél meredek, a hátrahajló forma előfordulása csak a kiskun férfiaknál eléggé jelentős (22,4 %), míg az előre domborodó homlok aránya csak a palóc centrumbeli nőknél haladja meg a 7 %-ot. A magyar csoportok közül a meredek forma a kárpátaljai őslakos férfiaknál (97,8 %) és a felvidéki őslakos nőknél (99,2 %) volt a legnagyobb arányban észlelhető. Orrprofil. Bár mindkét nemnél egyenes, konvex, konkáv az előfordulás sorrendje, de az őslakos eredetű népességek többségénél a konvex forma gyakorisága emelkedik a magyar átlaghoz képest, főleg férfiaknál. Az egyenes orrhát a legnagyobb arányban a palóc centrumbeli férfiaknál (56,3 %) és a DunaTisza közi őslakos nőknél (59,1 %), a konvex a nyugat-dunántúli őslakos férfiaknál (59,9 %) és a közép-dunántúli őslakos nőknél (45, 7 %) volt kimutatható. A konvex forma az oroszoknál a magyar átlagnál lényegesen kisebb mértékben volt kimutatható, férfiaknál 16,3 %-ban, nőknél 7,0 %-ban (Búnak 1976). Orrhát kiemelkedése. A magyarok többségénél az orrhát közepesen kiemelkedő, de férfiaknál az erősen kiemelkedő forma előfordulása is eléggé jelentős. Az erősen kiemelkedő forma a magyar csoportok közül a jász férfiaknál (40,5 %) és a közép-dunántúli őslakos nőknél (14,9%) a leggyakoribb, a gyengén kiemelkedő orrhát aránya pedig csak a palóc centrumbeli és egyéb palóc nőknél haladja meg némileg az 5,0 %-ot. Tarkó profilja. A magyarok nagy többségére mindkét nemnél az enyhén domború tarkó a jellemző, de férfiaknál a lapos forma előfordulása is eléggé jelentős. A magyar csoportok közül az enyhén domború forma mindkét nemnél a kárpátaljai őslakosoknál volt észlelhető a legnagyobb arányban (f. 80,9 %), (n. 89,5 %). Szemszín. A magyaroknál mindkét nemnél sötét (barna, sárga), kevert (zöldes), világos (kék, szürke) az előfordulás sorrendje. Az őslakos magyar népességek vagy többségénél, főleg a kun és besenyő eredetűeknél és a középdunántúli őslakosoknál a sötét szemszín gyakorisága emelkedik a magyar átlaghoz képest. A magyar csoportok közül a sötét szemszín a legnagyobb mértékben a közép-dunántúli őslakos férfiaknál (51,8 %) és a kiskun nőknél (59,4 %) volt észlelhető. Búnak (1976) a sötét szemszínt az oroszoknál feltűnően kis arányban mutatta ki, férfiaknál 5,1 %-ban, nőknél 7,2 %-ban.