Bárth János szerk.: Cumania 15. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1998)

Néprajz - Kőhegyi Mihály–Nagy Janka Teodóra: Bács-Kiskun megyei jogi népszokások (Forrásközlés és forráselemzés)

368 általában [el]mondható, hogy bár a lakosság majdnem 3/4-e földműveléssel foglalkozik, mégis a foglalkozással járó szükségszerű különbségektől eltekintve, életmódjuk elpolgáriasult életforma. Ez a község alakulásával, a nagy városok közelségével, azokkal való élénk gazdasági és kereskedelmi kapcsolataikkal, a két világháborút követő szociális és társadalmi átalakulással magyarázható. A község alapítóinak három nagy csoportját képező nemzetiség, a jász, a kun és a tót, teljesen egymásba olvadt, különleges népi szokásaikat és hagyományaikat elhagyták. Aminthogy népviseletük nincs, ugyanígy nincsenek népi hagyományaik. Külön-külön vizsgálva az említett három népcsoport hagyományait és népi jogszokásait sem jutunk más eredményre. Már csak egy két igen öreg emberben él homályosan őseik régi hagyománya, de ezek kihaltával ezek a halvány és megbízhatatlan adatok is elenyésznek. Részleteiben vizsgálva a kérdést a személyi jog terén megemlíthető, hogy az özvegyasszony gyámi szerepe általános, teljes árvaság esetén az apai ágon legközelebbi felnőtt korú férfi rokont rendeltetik ki gyámul. Az elmebetegek, gyengeelméjűek gondnokság alá helyezéséről általában gondoskodnak. Ismerik a gyám jogait és kötelességeit. Jutalmat ez utóbbinak nem fizetnek. A családi jog terén megemlíthető, hogy a leány vagy legény szabadon választ. Közvetítés gyakran előfordul, de azt nem díjazzák. A leánykérés szokásos, a legény kérőkkel megy, akik legközelebbi rokonai. A leánykérésnek kötelező szokásai nincsenek. Vagyoni kérdéseket a leánykéréskor nem tárgyalnak. Eljegyzést rendszerint tartanak. A gyűrűváltás szokásos, egyéb kötelező formaságai nincsenek. A házassági jog terén a polgári és egyházi házassági tilalmakat ismerik. Az egyházi esküvőt kötelezőnek tartják. A jász közfelfogás [szerint a] csak polgári házasságot nem tartják törvényesnek. Második házasság esetén is tartanak egyházi esküvőt. Külön lakodalmi szokásaik nincsenek. Szokásos azonban a menyasszonyi tánc. A gyermek jogállása tekintetében nincs megemlítésre méltó szokás. A kunok általában reformátusok. Ezek gazdagabbjai között dívik az egyke. Az örökbefogadás terén megemlíthető, hogy a gyermektelen házaspárok gyakran fogadnak örökbe rendszerint a kecskeméti gyermekmenhelyről kihelyezett vagy onnan kiválasztott lelencet. A hatósági jóváhagyást megszerzik az örökbefogadáshoz, az örökbefogadott felveszi az örökbefogadó nevét, és vagyonjogi vonatkozásban teljesen egyenlő lesz az örökbefogadó fel- vagy lemenőivel. Az örökbefogadás felbontása nem fordul elő. Házassági vagyonjogi szerződés kötése nem szokás. A férfi és az asszony vagyontárgyait nem különítik el élesen. A jószág marhalevelét rendszerint a férfi nevére, a házasság tartama alatt szerzett ingatlanokat pedig a férfi és az asszony