Bárth János szerk.: Cumania 15. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1998)

Néprajz - Bereznai Zsuzsanna: „Kecskemét gyarapszik – Nagykőrös haragszik”. A két szomszéd város vetélkedése

320 állítottak arra a helyre és azt írták fel rá: Körösiek, vigyázzatok! így... A többi világból való emberrel nem törődnek. Nagykőrösön meg azt mondják, hogy a kecskeméti ember még az orvosnak se mondja az igazat. "Azért fizetem, hogy tanálja el. " De még ha a háziorvos le is írja a betegségit, s ő avval az írással felmegy Pestre a professzorhoz, annak se adja oda a leletet: "Ha nem tudja, mi bajom, én meg nem mondom neki... Meg nem arra vagyok én kíváncsi, hogy mit ír neki az otthoni orvos, hanem arra, hogy ő mit lát. Mondja meg a fizetéséri " A kecskeméti meg azt meséli, hogy mikor Nagykőrös gyorsvonati megálló lett, azt csak úgy kapta meg, ha minennap garantálják, hogy naponta öt utas lesz. Hát akkor a körösi tanács kivetette, hogy ki lesz az a boldogtalan öt ember, akinek mindennap ki kell menni és megváltani a jegyét Ceglédig... Ha esetleg utazik valaki, ma is úgy mondják: "Te vagy a soros?" Nagykőrösön meg azt tanultam, hogy a kecskeméti ember soha egyenesen nem beszél. Öreg Ambrus meg a fiatal Ambrus találkozik a piacon. "Hova megy kend?" "Megyek erre." Erre félóra múlva az állomáson találkoznak. Mind a kettő jegyet vált Budapestre. "Miért nem mondta kend, hogy idejön, együtt jöhettünk volna. "