Bárth János szerk.: Cumania 15. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1998)
Néprajz - Bárth János: A Kalocsai Sárköz fogalma
233 vándorlással megtelepedő dusnoki és bátyai ráchorvátok rátelepedtek egy kislétszámú kontinuus magyar rétegre, amely fokozatosan "elrácosodott". Miskét a kalocsai érsek telepítette 1719-ben. Lakói az észak-déli népmozgás folyamatában érkeztek. A település néprajzi arculatát jövevény népességének katolikus szlovák rétege határozta meg. A Kalocsai Sárköz agrártörténeti szempontból is belső mikrorégiókra tagolható. Kalocsa parasztsága extenzív gabonatermesztést és nagy állattartást folytatott a város nagy kiterjedésű XVIII-XIX. századi határában. Távol állt tőle a kertészkedő hajlam. Ezzel szemben a Duna melléki falvak, Ordas, Szentbenedek, Úszód, Foktő, Bátya, Fájsz lakossága nyelvre, vallásra, nemzetiségre, népi hovatartozásra való tekintet nélkül évszázadokon át kertészkedésével tűnt ki. 86 A Duna mentén élők már a török időkben is fokhagymával, káposztával adóztak. Szerepeltek kerti termékek XVIII. századi feudális szolgáltatásaik között is. Befogadták és kalocsai jelzővel címkézve nagy hírre juttatták a délről érkező paprikát. A déli hátságmenti falvaknak, Csanádnak, Sükösdnek, Nádudvarnak, Hajósnak, Császártöltésnek, ugyancsak népi hovatartozásra való tekintet nélkül közös tulajdonságuk, hogy kettős határral rendelkeznek. Földjeik egyik része a "Sárközben," másik része a homokhátságon terül el. Ez a körülmény kétféle szerszámkészletet, kétféle agrotechnikai ismeretet, kétféle gazdálkodó tudást tesz szükségessé. Különösen jellemző ez a kettősség a három német falu: Császártöltés, Hajós, Nádudvar paraszti gazdálkodásában. E három település szorgos sváb lakossága a szükségből erényt formált. A szántóföldi műveléssel kevés hasznot hozó homokdombos déli határrészeken magas színvonalú, híres szőlőkultúrát teremtett. Felmerülhet a kérdés: ha ennyire sokféle a Kalocsai Sárköz, mi kapcsolja össze az itt élőket, mi különíti el ezt a vidéket a szomszédos tájaktól? A Tolna megyei Sárközzel ellentétben, amely néprajzi csoportnak tekinthető, miért nevezem a Kalocsai Sárközt földrajzi-történeti tájnak? A földrajzi adottságok, az ökológiai viszonyok egységgé formálták a Duna és az Őrjeg közt elterülő tájat. A hajdan vizekben gazdag, árvízjárta, sík terület földrajzi elkülönülése a déli és keleti homokhátsági tájaktól természetes és nyilvánvaló. Nyugat felől, a Duna jobbpartján a kalocsaihoz hasonló adottságú táj terül el, de úgy tűnik, hogy a szabályozásokkal megregulázott Duna elválasztó szerepe földrajzi értelemben is felerősödött a XIX. század közepétől. Észak felé a terület egy keskeny sávon nyitott, és hasonló adottságú tájjal folytatódik. Ez a körülmény azonban nem befolyásolja számottevően a táj földrajzi egység voltát, amelyben a lapos fekvés, a síkság és a szomszédos homokhátsági területektől való elkülönülés a domináló tényező. BÁRTH János 1974/b.
