Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Bereznai Zsuzsanna: A félegyházi ember humora

88 Azt mondja az asszony: - Kuksoljál ki az ajtón, oszt akkor végezd el! Úgy is lett! Curikkolt, curikkolt, oszt elvégezte a dolgát, az ajtó szélinél. Oszt a betyárnak a nyakába hullt. Néz felfele a betyár, néz... - Hű, de büdös! Azt mondja a másiknak, hogy: - Komám, szareső esik! Nézfelfele: -Hát, tényleg szareső esik... ! Csak akkor fészkelődött, addig ette a fene, hogy lebillent az ajtó a nyárfáról, leestek ajtóstól, közibe a betyároknak. Amék betyár nézte a szaresőt, éppen annak a fejire esett az ajtó sarokkal. Az oszt úgy megijedt, hogy elharapta a nyelvit, meg össze is esett. A többi betyár meg ott a nagy zuhanástól eliszkolt. Futottak a betyárok, otthagyták a sült ökröt. Csak az az egy, amék elesett, az maradt ott. Mire aztán föl bírt tápászkodni, akkorára csak meglátta, hogy ezek emberek, ez nem más... emberek... Kiabál oszt utánuk: - Ember lót, ember lót... ! Nem tudta mondani, hogy ember volt. - No, mi lehet az, hogy ember lót? Úgy elfutottak a betyárok, hogy azóta se látták őket. A fiatalok meg ott maradtak, oszt megették a nyárson sült ökröt. Olyan jól éltek, hogy tán még most is jól élnek, ha meg nem haltak. A tréfás erotikus meséket ugyancsak a trufák kategóriájába sorolhatjuk. „Ezek a derűs, a felszabadultság örömével szókimondó történetek, melyek sem tárgyukat illetőleg, sem, a néven nevezés terén nem ismernek el semmilyen korlátot, a felvilágosodás korában szelhették keresztül-kasul a magyar társadalmat is, s vertek mély gyökeret épp a paraszti társadalom lelkivilágában, és olyan intenzitással, hogy ez a virágzás ma is tart." Az erotikus népmeséket nem lehet típusokba sorolni, mivel a magyar népmesekatalógusokban csak elvétve található egy-egy típus. Ezzel szemben a magyar népmesekincs műfaji csoportjai sorában az egyik legnépesebb és legközkedveltebb. A következő Rákosi-korszakból származó erotikus mese is jól példázza azt, hogy a parasztember anekdotázó kedve egy közismert vándortémának mindig tud valami éppen aktuális jelleget adni, s a szegényparaszti sor nyomorúságában is tudott szívből nevetni, a politikai rendszer megpróbáltatásait bizonyos derűvel tudta szemlélni. 14 Burány Béla, 1988. 11. p.