Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Kőhegyi Mihály–Nagy Janka Teodóra: Adalékok a jogi néphagyománykutatás történetéhez

211 hónaposok, summások, aratók, konvenciós cselédek jogi helyzetére és viszonyaira vonatkozó, több-kevesebb jogi tartalommal bíró szokásoknak ... a kérdőívbe beikta28 tására nagy szükség volna". A végleges kérdőív kidolgozására, amely az Országos Népkutató Munkaközösség útmutató füzeteinek egyikeként meg is jelent, csak jóval később, 1948-ban került sor. Györffy a Néprajzi Intézet kezdeményezéséhez - miként Mattyasovszky Miklós a századelőn - az igazságügyminisztérium támogatását, a gyűjtéssel foglalkozó szakemberek segítését, s önként vállalkozó munkatársak jelentkezését kérte. A miniszter a megkeresés nyomán felhívást adott ki, amely a célkitűzés helyességét, szükségességét hangsúlyozta, mind általános, mind törvényelőkészítési és igazságügyi végrehajtási szempontból. Egyetértett azzal, hogy a jog hivatásos művelőit vonják be a jogi szokások és néphagyományok gyűjtésébe. „Mert amennyire nagy jelentősége van a jogi néphagyományok objektív tudományos megismerésének, épp annyire veszedelmes lehet, ha ilyen hagyományok gyűjtésével és közlésével joghoz nem értő vagy korai általánosításokra hajlamos egyének foglalkoznak."" A miniszter arra is kérte a hatóságok, illetve köztestületek vezetőit, hívják fel az igazságügyi alkalmazottak figyelmét a gyűjtés közérdekű jelentőségére, támogassák az akciót. A minisztérium ekkor még csupán a néprajzi kezdeményezés külső segítőjeként lépett fel, e minőségében vállalta a gyűjtők szervezését. Szakmai kérdéseikkel a jelentkezők az Intézethez fordultak. Az Intézet végezte a szakmai irányítást, az általa megfogalmazott követelményeket közvetítette a felhívás. Ezek egyike volt, hogy a jelentkezők ne elszigetelt jelentőségű különlegességeket, furcsaságokat gyűjtsenek. Mindig figyeljék meg a szokás érvényesülésének gyakoriságát, igyekezzenek felderíteni, „mely vidéken, mily mértékben, a lakosságnak melyik csoportjában vagy pedig talán csak kivételképpen egyeseknél található-e fel". Arra is felhívta a figyelmet, hogy ha a feltárt szokás vagy jogcselekmény eltér az írott törvénytől, vagy a helyi lakosság többségének szokásától, kérdezzenek rá okára, próbálják megkeresni magyarázatát. Papp László szerint rövid idő alatt közel 200 jogászember jelentkezett a gyűjtésre. Az igazságügyi alkalmazottak valóban sokan kapcsolódtak be a népi jogélet kutatásába - de csak 1943-ban, a harmadik felhívás és többszöri miniszteri számonkérés után. Egyenlőre, az első körirat kibocsátását követően igencsak lehangoló volt a helyzet. Hof er J. Miklós táblabíró maliciózusan meg is jegyezte, hogy a miniszteri 28 OL К 579 IM 17492/1943. 29 PAPP László 1948/a. 30 Amikor Mattyasovszky az öröklési szokásokat magánemberként sikertelenül próbálta összegyűjteni, a földművelési miniszter kérésére Plósz Sándor igazságügyminiszter az igazságügyi szervekhez fordult, s a felhívás eredményeként 642 jelentés érkezett a minisztériumba. (EA 13. 332. 63. o.) 31 OL К 579 IM 30. 051/1939. I. M. I. sz. első felhívás. 32 U. о. 33 PAPP László 1948.6.