Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)
Bereznai Zsuzsanna: A félegyházi ember humora
78 Ha a róka a farkas hasát ki nem hasította volna, az én mesém is tovább tartott volna... 161. Az állatok beszélgetése (AaTh 106) Egyszer volt egy juhász, akinek három-négyezer birkája volt egy csűrben, a város végén. Volt ott bojtár és öreg juhász is, akik vigyáztak a nyájra. Voltak ott komondorok és pulikutyák is, melyekjeit adtak, ha közeledett a farkas. Egy alkalommal farkasok közeledtek az akol felé. Akkor az egyik komondor monda: - Gyün, gyünl A másik komondor kérdé: - Hun, hun ? Ekkorra odaértek a farkasok, és felágaskodtak a csűrre, s elkezdtek vonítani: -Juhász, adjál egy juhot! Erre a puli is felébredt és monda: - Megadjuk, meg-meg-megl A szamár is felébredt, és elszaladt. Futtában rálépett egy kutyára, s ez fájdalmában felvonyított: - Kutya pipás! Erre a juhászok is felébredtek. A kutyák meg rátámadtak a farkasokra. Némelyik három farkast is széttépett. 162. A félig nyúzott bakkecske (MNK 212 Ax) Hát az úgy vót, hogy vót egy embernek egy kecskéje, de vót neki három fia is. Oszt akkor egy alkalommal kihajtotta a kecskét a mezőre, a legidősebb elsőbb. Azt mondja: - Hajtsd ki, fiam - azt mondja - ezt a kecskét térgyik érő fűbe, bokáig érő vízbe! No, oszt ki is hajtotta. De még akkor a kecskékkel lehetett beszélni. A gyerekek elhiszik eztet. Hát, oszt mikor este behajtotta a gyerek a kecskét, megkérdezi a gazdája a kecskét: - No - azt mondja -, jól laktál-e, édes kecském ? - Dehogy laktam, édes gazdám! - azt mondja - Egész nap éheztem, szomjaztam! Pedig, hát ki volt hajtva a térgyig érő fűbe, meg a bokáig érő vízbe! Hát, kihajtotta ez is. Mikó behajtotta, ugyanúgy megkérdezte a kecskét: - No, jól laktál-e, kecském ? - Dehogy laktam, édes gazdám! Egész nap - azt mondja - éheztem, szomjaztam. Se nem ettem, se nem ittam, éhen, szomjan majd elvesztem! No, oszt akkó a legfiatalabb fiával kihajtatta osz utóbb. Ennek is megmondta:
