Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Merk Zsuzsa: A katolikus egyház és a bukovinai székely telepítés a Délvidéken (1941–1944)

44 A Szolnok-Doboka megyei telepítés mellett születtek más tervek, így szóba került Szatmár és Bihar megye is. Mindegyik elképzelés közös azonban abban, hogy a letelepítés helyeként a trianoni Magyarország határmenti megyéit, a második bécsi döntéssel visszakerült területeket jelölték meg, s a cél a magyarság számarányának növelése volt ezeken a peremterületeken. Ezt a célt azonban csak úgy lehetett volna elérni, ha biztosítják azokat a feltételeket is, melyekkel magyarságukat meg tudják őrizni, s ebben az egyháznak igen fontos szerepe van. Amennyiben a telepítés kis családegységben történik, a bukovinai falvak lakóit túlságosan szétszórják, más vallású, más entikumú környezetben nem biztosítják a vallásgyakorlat feltételeit, azaz templomokat és papokat, számolni kell a székelyek asszimilációjával. A bukovinai székelyek kérése az volt, hogy egy tömbben, a trianoni Magyarország középső területére kerülhessenek. A végleges és igen gyors döntést ismét a történelmi események hatására hozták meg. Az 1941 áprilisában visszacsatolt Délvidék tűnt a legmegfelelőbbnek több szempontból is. Jugoszlávia ugyanis a trianoni döntést követően az etnikai arányok megváltoztatására törekedett, s ennek érdekében dobrovoljác, szerb telepes falvak sorát hozta létre e bácskai területen. A bevonuló magyar honvédség hírére ezek szerb lakosság elmenekült, vagy a katonaság űzte el őket. A kiürült apró falvak kínálták a megoldást a székelyek letelepítésére, s Bukovinából már május elején el is indultak a vasúti szerelvények egy új élet felé tartó emberekkel. Megoldottnak látszott tehát a Magyarországra telepítés, emellett növelték a magyarok számarányát, kedvezőbbé tették Bácska nemzetiségi összetételét a háború utáni esetleges területrendezést tartva szem előtt. A délvidéki telepítés, ahogy ezt a későbbi események igazolták, igen szerencsétlen volt, s a székelyek számára ismét menekülést, újra otthonkeresést eredményezett. A Kalocsai Érseki Levéltárban talált források számos kérdésünkre, többek között a telepek és a lakosság számára, szerb és magyar elnevezésére is választ adtak, emellett felhívták figyelmünket olyan problémákra, melyekkel a délvidéki telepítés elhatározásakor nem számolt, vagy nem megfelelő súllyal kezelt a magyar kormány. 9 A. Sajti Enikó 1984. 20. - A. Sajti Enikő 1987.-60-61. 10 A dobrovoljácok kitelepítéséről A. Sajti Enikő 1984. 26-44.