Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Magyar László: Adalékok Szabadka építészettörténetéhez (1867–1918)

294 az a szép. És ez az utóbbi a legvalószínűbb." A városkép fejlődése szempontjából döntő jelentőségű volt a századforduló, hiszen szembehelyezkedett a tradícióval, felkavarta a vidéki ízlést, mégis ezen építészet az európai fejlődés mögött kullogott. A levéltári dokumentumok tanúsága szerint a múlt század utolsó évtizedeitől fellendült polgárosodás folyamatosan emel új épületeket a régiek helyén. A városközpont vidéki barokk építészeti példányai lassan eltűnnek és helyükbe lép az eklektikus és szecessziós építészet. Ez egyben a városiasodást hozza magával, egész sok emeletes épülettel gazdagodik a város. A körülmények úgy hozták, hogy e két építészeti stílus összhangra talált, s részben éppen ennek köszönhető, hogy ma Szabadkát számos műemlék jellegű épület gazdagítja. A magyar szecesszió a modern építészet előhírnökeként jelentkezik városunkban a század elején. Hogyan is tükröződik az építészeti szecesszió vidékünkön? A századfordulót az építkezések gazdag időszakaként jegyezhetjük, amikor „... a polgárosodás és vagyonosodás nagy lendületében a kor embere (pontosabban a polgár-embere) a maga ízléséhez akarta igazítani a világot, másfelől pedig azt is felismerjük, hogy éppen a szecessziós ízlésben ez a mi, általában lemaradottnak tartott világunk és ízlésünk együtt tudott lépni és haladni a nagyvilággal" - írja Bori Imre. A századforduló művészetének minden területén érezteti hatását a szeceszszió: az építészetben, zenében, festészetben, irodalomban, iparművészetben, nyomdaiparban, könyvkötészetben... Újjáéleszti a kézművességet, ezzel valójában az iparosodás ellen fordult. E művészet a Vajdaságban - a fejlett európai országokhoz képest - viszonylag korán jelentkezik és tartományunk szinte valamennyi városában megtalálható. Ma már tekintélyes a száma vidékünkön a népművészet díszítőelemeit alkalmazó, ugyanakkor műemlékké nyilvánított épületeknek. Hadd soroljunk fel közülük néhányat és említsünk meg több építészt, akinek alkotásai Szabadkát díszítik! Leszögezhetjük elöljáróban, hogy Lechner Ödön (1845-1914) és Pártos Gyula (1845-1916), a magyar szecesszió kimagasló építészeinek tervei alapján már 189323 ban elkészül a vasútállomás közelében álló Leovits-palota. Habár a szabadkai levéltárban őrzött tervet mindkét művész a kézjegyével látja el, megállapítható, hogy a palota inkább Lechner művészetét viseli magán. E családi ház Vajdaság legré19 Béla Duránci: Szabadka építészete. Létünk. Szabadkáról. Évkönyv 1985. 10. szám. 29. (A továbbiakban: B. Duránci: Szabadka építészete.) 20 B. Duránci: Szabadka építészete. 32. 21 Bori Imre: A szecesszió - nálunk: 7 Nap. 1984. március 23. 15. oldal. 22 Béla Duránci: A vajdasági építészeti szecesszió. Újvidék. 1983. 8. (A továbbiakban: B. Duránci: A vajdasági építészeti szecesszió). 23 Leovits Simon tekintélyes szabadkai polgár vezetékneve a levéltári iratokban és szakirodalomban olykor „cs"-vel is előfordul. 24 B. Duránci: A vajdasági építészeti szecesszió. 29., 31.