Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Kőhegyi Mihály–Nagy Janka Teodóra: Adalékok a jogi néphagyománykutatás történetéhez

213 E második felhívással a minisztérium közvetlen irányítása alá vonta a gyűjtési munkát. A két példányban készült jelentéseket már nem az Intézetnek, hanem a miniszternek kell felterjeszteni, s szakmai kérdésekben az Intézet mellett a minisztériumhoz is fordulhattak a gyűjtők. A vártnál csekélyebb érdeklődés miatt, többszöri beszámoltatás után, 1942-ben harmadszor is köriratot adott ki a miniszter. Ennek eredményeként több mint 140 gyűjtőtől mintegy 85 jelentés érkezett be az év folyamán. A tekintélyes anyag feldolgozása újabb megoldandó feladatot jelentett a minisztérium számára. A jogi néphagyományok gyűjtése 1939 végén Antal István nyilatkozata alapján kományprogrammá vált, de mint helyzetelemzésében Hofer J. Miklós írja, „nincs olyan néprajzi intézmény, amely a jogi néphagyományok gyűjtését végezné." A Néprajzi Intézetben történt változásokról, a Néprajzi Múzeum válaszáról már szó esett, az Országos Táj- és Népkutató Intézet is csak egy jogszokásgyűjtő tanfolyam megrendezése erejéig ajánlotta fel segítségét. A gyűjtőmunka szakszerű irányítását és a beérkezett jelentések feldolgozását csak akkor vállalta volna, ha a minisztérium erre a célra „egy állami rendszerű csoportvezetői állást létesít". Az, hogy megfelelő szaktudás (néprajzos-jogász képzettség) hiányában, hivatali teendői ellátása mellett valamely minisztériumi előadó dolgozza fel a beérkezett anyagot, a megoldáskeresések során föl sem merült. Hofer J. Miklós azt javasolta, hogy egy szakképzett embert önálló minisztériumi előadóként bízzanak meg a jelenleg szakismeret és irányítás nélkül dolgozó gyűjtők munkájának segítésével, irányításával és az anyag feldolgozásával. A megbízott szakember teendői között szerepelne, hogy tanfolyamot szervezzen a gyűjtőknek, gondoskodjon az alapvető szakirodalom eljuttatásáról. Hofer Bónis György véleményét is kikérte. Bonis a tennivalók között első helyen szintén a gyűjtést irányító referens megbízását említette, s erre a legalkalmasabbnak Viski Károlyt vagy Szendrey Ákost tartotta. Viski már 1939 előtt sürgette a gyűjtést, több ilyen tárgyú cikket írt.

44 Ő is szólt a továbbképzések, a tanfolyamok fontosságáról. A munka eredményes folytatásához nélkülözhetetlennek tartotta az eddigi jogi néprajzi szakirodalom összefoglalását. Hofer - Bónis sorait kommentálva - megjegyezte, hogy professzori teendői mellett Viski legfeljebb tanácsadóként vonható be a munkába, a közgazdász Szend40 OL К 579 IM 71. 729/1942.

1. M. I. sz. harmadik felhívás. 41 OL К 579 IM 17492/1943. 42 A tervezett előadások, előadók: A táj fogalma; Település (Kádár László); Népcsoportok és kölcsönhatások (Gunda Béla); Nemzetiségek (Rónai András); Tárgyi néprajz (Tálasi István); Szellemi néprajz, Népművészet (Viski Károly); Népzene (Bárdos Lajos); A nép jogszokáskutatás története (Bónis György); Népi jogszokás, Népi jogéletkutatás (Papp László); A magyar néplélek (Karácsony Sándor); Szociográfia, Néplélektan (Mády Zoltán); A néprajzi kutatások módszere (Viski Károly); A Néprajzi Múzeum megtekintése (Domanovszky György). OL К 579 IM 1697. csomó. 43 OL К 579 IM 17443/1943. 44 U. о.