Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Csík Antal: A lőcsös parasztkocsi készítése Kiskunmajsán

196 nem volt időtálló. A beállított kocsit letisztították, lecsiszolták és lenolajjal lealapozták az egész kocsi fa- és vasalkatrészeit. Mikor megszáradt, feketére lettek festve két soron a vasalkatrészek. Aztán a faalkatrészek következtek. Az alap kissé világosabb a megrendelt színtől, mely általában strapakocsi estében lombzöld volt, fédères gálakocsi esetében meg sárga, narancs, vagy okker, mert az volt a divat és az volt az ünnepélyesebb. A faalkatrészek is két sor alapszínt kaptak. Egy-egy réteg felhordása eltartott egy napig, de legalább 5-6 órát is igénybe vett. A szükséges száradási idő után következett a fa alkatrészek flóderozása (erezése), mely egy árnyalattal sötétebb festékkel történt, mint az alapszín. Ha kasos volt a kocsi, egy árnyalattal világosabbra festették a fűzfaoldalakat, a kast. Száradás után a díszítés, a csíkozás következett. A küllőkre egy szálcsík piros és két szál rövidebb barna csíkot húztak. A kerékagyat élénk kék-piros-sárga csíkozással díszítették körben. A legdíszesebb csíkozású az oldalfelső vaslemez borítása volt, ahol a különféle csíkozásból keletkezett ábrák belsejét még be is kockázták. Az oldalfelsőket összekapcsolt vékony hullámvonallal is festették. Kedveltek voltak még a majdnem fekvő „S" díszek végig az oldal felső vasalásán. Ha mindez elkészül, akkor az egész kocsit Kutscher hintólakkal kenték át. Száradás után ez a festék garantáltan öt, de még tíz évig is eltartott, főleg ha vigyáztak rá. A legtöbb gazda büszke volt szép kocsijára, némelyik ganéhordás idején levette a kocsiszekrényt és helyette ládaformájú, ideigelenes felépítményt szerelt fel. A fekete, lakkozott fiáker festése még bonyolultabb volt. Szép volt még a stráfkocsi szépen erezett, okkersárga kazettás oldala dinnye, szőlő, alma motívumokkal díszítve. VÁSÁROZÁS A könnyű majsai kocsik keresettek voltak Bácskában, így inkább csak oda vitték vásárra, Mély kútra, Jánoshalmára, de még Bajára is. Ha volt a kovácsmesternek anyagi ereje új anyagokat vásárolni és ideje az új kocsik elkészítéséhez, akkor ezek a kocsik kerültek vásárra. Egy-két kovácsmester összefogott és megfogadott egy fuvarost stráfkocsi val. A kocsikat szétszedték és úgy rakták fel a széles platójú stráfkocsira, de még utána is kötöttek egy kocsit. Éjféltájban elindultak, hogy időben a vásárra érjenek. Ott a kocsikat összeszerelték és felállított rudak végére szalmacsóva került, hogy mindenki lása: a kocsik eladók. Aki ismerte a majsai bognárok, kovácsok munkáját, szívesen vásárolt tőlük. Az a mester, aki nyers fából készítette a kocsit, vagy a vasalásával volt baj, hidegen húzta fel a kerékráfot, silány munkája miatt nem volt versenyképes.