Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Csík Antal: A lőcsös parasztkocsi készítése Kiskunmajsán

189 SAROGLYA Fakitermeléseken egy-egy bognár is megjelent, hogy szépen ívelt, vastag gyö­kerű akáctuskót megvásároljon. Látta, hogy mit rejt egy-egy tuskós faderék. Lénye­ges volt, hogy a saroglya oldalak fája szálában maradjon a nagy igénybevétel miatt. A hazaszállítás után a tuskót gyökerestül kettéfűrészelték, minta után körülrajzolták, vastagságuknak megfelelően lefűrészelték és az előrajzolás után körülvágták. A négyzetes keresztmetszetű saroglya oldalakat aztán gyalupadban vonókéssel kissé ívelt ötszög formára alakították, felső végén gömbszerű fejjel. A négy közfát a hátsó saroglyához, három közfát az első saroglyához kifűrészelték, legyalulták, végeikre csapot faragtak. A saroglyaoldalak belső egyenes oldalába befurkáltak és kivésték a csapok helyét és összeállították. így került a kovácshoz vasalásra. Először erős, 5x20 mm erős mángolt lapos vasból az oldalak ívét követve kívül­ről megerősítették a saroglyát a három átmenő leszorító csavarból két fölsőhöz a saroglyalánc befűzésre szolgáló kengyeleket is felszorították. Majd az oldalfalak hátulját vékonyabb spáringvassal borították be és szöggel rögzítették. A saroglyák négy sarkát az oldalfákat körbe fogva újvasalást eresztett a közfák összefogására szeggel, kovácspánttal erősítették. Keresztben és hosszirányban az egész saroglyát összefogták egy-egy átmenő csavarral. Általában 7 db 8 mm átmérőjű saroglya pálcát leszabták, de annak berakása már a bognár munkája volt. Ez volt a legegysze­rűbb saroglyafajta. Ha a megrendelő ragaszkodott, hogy neki díszesebb saroglya kell a kocsijához, olyan, mint a dorozsmai kocsikon van, azt is megcsinálták. Ebben az esetben a két belső közfát elhagyták és a beresztett ívelt saroglyapálcák közé „S" snerklikeX két sorban berakták összeforgatva szív formákra és a két „S" és „U" alakban hajtott kis kötegekben rögzítették melegen. Igen erős, de díszes saroglyát készítettek. LŐCS A kocsilőcsök az oldalakat támasztották meg, úgy, hogy a lőcsgúzzsal az olda­lakhoz rögzítették, alul meg a tengelyvégtokra, a stésznire támaszkodtak. Általában vasalt akácfa lőcsöket készítettek. 1935-től már teljes vaslőcsöt a megrendelő kíván­sága szerint, később aztán az erősebb vaslőcs teljesen kiszorította a gyöngébb, munkásabb falőcsöt. A fédères kocsiknál a lőcs elmaradt. A falőcsnél is lényeges volt a megfelelő ívű fák kiválasztása, hogy a fa itt is a szálában maradjon, különben tört. A bognár meglátta, milyen alkatrészt „mutatott" az ívelt fa, milyen alkatrészt rejt magában. A kiválasztott görbe rönkfát hosszában kettéfűrészelték, a lőcsmintát ráhelyezték, körülrajzolták és kifűrészelték a slájfoló fűrésszel, vékony élű kis ívek kivágására is alkalmas fűrésszel. Majd a vastagságát is

Next

/
Oldalképek
Tartalom