Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Kovács Endre: A karácsonyi ünnepkör népszokásai Doroszlón

166 KARÁCSONYI „ÉNEKÜLÉS" „Má délutánn elindútunk karácsony éccakáját köszönteni, éféli miséig... Vót közöttünk előénekes mëg, aki kendőbe kötte vitte a karjánn az alamizsnát, amit kaptunk..."

96 „Gyerekek mëg lányok is jártak énekűni. Néha vótunk tizen is. Mikó valahová bementünk, így kezdtük: Dicsértessék a Jézus Krisztus! Jóska bácsi, szabad-ë énekűni? Hányan vattok? kérdezte a házigazda. Tizen - hangzott a felelet. Akkó tiz felé szaladjatok! (Azé, mer kéccé-háromszó isémentünk egy here énekűni.) Vót vászonytarisznya, amivé iskolába mentek, abba raktuk, ha kaptunk ostyát (molnárkalácsot), csömögét, narancsot. Pénzt csak ritkán kaptunk. Ha szabad vót, akkó ezt énekűtük: Karácsonyi éjszakáján, Krisztus születése napján örűjjetek, örvendjetek, a kis Jézust dicsérjétek! Nincs a Jézus ágyán paplany, csak úgy fekszik az ártatlan. Hideg szél fuj testecskéje, fázik az ő fejecskéje. Nosza, pajtás, mënj előre! Të mëg Andráska utánna! Mivel már te öregebb vagy, nyájad után elballaghatsz. Dicsértessék a Jézus Krisztus! Ha megkaptuk az alamizsnát, akkó rákezdtük ugyanazt az éköszönő éneket, amit bőcsőjáráskó is énekűtek: 96 Móger Éva közlése 1915-re vonatkozóan.