Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)
Bereznai Zsuzsanna: A félegyházi ember humora
120 244. Rendőrcsúfoló Volt egy parancs, hogy egy embert el kell fogni. Ki volt adva a rendőrségnek az ország területén. Fényképeket kaptak a rendőrök, a nyomozók, körözték ezt a bizonyos bűnözőt. A vonaton egy rendőrnek föltűnt egy pasas. Nézi a fényképet... nézi a komát... Ez az... ez az... ! Mondja a rendőr neki: - Barátom — azt mondja —, igazolja magát! Fogta a koma az igazolást, nézi a rendőr, nézi, nézi, hogy mi ennek a foglalkozása... De tudja, olyan hathónapos rendőrök voltak azok, hat hónapos kiképzésük volt, még olvasni se nagyon tudott... Hát, az volt a személyi igazolványba írva, hogy konferás. Hát, a jó Isten tudja, ez milyen szakma... konferás... Hogy őmég ilyen szakmát nem látott... Azt mondta a rendőr a komának, hogy: - Barátom, én magát letartóztatom... Le is tartóztatta, a koma nem ellenkezett. Azok a konferánsok a színpadon elmondják, hogy ki lesz a következő, olyan bemondó. Bementek a rendőrkapitányságra, megállítja a folyosón a rendőrkapitány: - Itt van, elvtárs, akit keresünk, itt van kinn a folyosón a koma. Nézi a rendőrkapitány... egy kicsivel több esze vót... olvassa, hogy konferás... Belül a fénykép. Azt mondja: - Vidd ki neki, ez rendes szakma, ez. konferáns! Kiviszi a rendőr neki: - Tessék, barátom - azt mondja -, bassza meg, mér nem mondta, hogy maga párttitkár?! Itt történt Félegyházán. A félegyházi nép csúfolóiban gyakorta szerepel az idegenből betelepült tót, német, zsidó ember is. 245. A tót béres Volt egy magyar gazda ember, aki földbirtokos volt, jószágokat tartott sokat. Vót neki egy ilyen tót bérese. Kint aludt a karám mellett a tót béres, mert a karám kinn volt a tanyán. Volt itatókút, meg a pásztoremberek nádkutat csináltak nyárára. Hát, ott aludt a tót béres a nádkunyhóba. Éjjel meg lett nagy égiháború. Villámlott, csattogott, zengett, esett. Hát osztán, mikor kivirradt, akkor látja a tót béres, hogy három ökör meg van dögölve a karámba. Akolnak hívtuk mi, félegyháziak. De oszt bement oszt a gazdához jelenteni. Kérdi tőle a gazda:
