Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Bárth János: Migrációs adatok a Duna-Tisza közi határperekben

11 A fentebb már két alkalommal is emlegetett Kara falu pusztulásakor a karaiak nagyjából együtt tartva költöztek át Szentbenedekre. Tulajdonképpen kivételnek mondható az a karai, aki nem Szentbenedekre, hanem máshova, pl. Patajra költözött. Az alább idézendő egyik vallomásból az érződik ki, mintha az együtt maradást, az együtt költözést valamiféle kényszer, hatalmi sugallat, földesúri ráhatás befolyásolta volna: „Kurucz Világban el pusztulván ... Kara... Szent Benedekre mentek minnyájan akik Kara nevű faluban laktanak..." (Vidók Mihály, 70 éves, szentbenedeki, 1731.) „Simon Istvánnak az Attya Simon Péter Kurucz Világban el pusztult Kara nevű ugyan Érsekséghez tartozandó... helységben lakott, a' kiis, el pusztulása után a ' Falunak, Patajra vette magát, ott is halt meg, úgy maradott Patáin a fia Simon István. " (Vidók Mihály, 70 éves, szentbenedeki, 1731.) „Simon Péter, Istvánnak az Attya jó lehet Karán laktában adózott az, Kalocsaj Uraságnak, minek előtte minnyájoknak Szent Benedekben kölletett menni, s lakni Kara nevű Falunak el pusztulása után, 21 Simon Péter elment közülök." (Gyarmathy István, 100 éves, szentbenedeki, 1731.) A Bácska északi peremén és a Kalocsai Sárköz Bácskával érintkező délkeleti szélén a XVII. század végén és a XVIII. század elején több olyan rác falucska létezett, amelynek a XVIII. század közepére jóformán hírmondója sem maradt. Ezek a kis falvak elpusztult középkori magyar falvak helyén jöttek létre. Kezdetleges épületeikben mozgékony, lakóhelyét gyakran változtató déli szláv népesség élt, amelyet a XVIII. századi források röviden rác-nak neveznek. Néhány vallomásból gyanítható, hogy a Bácska és a Kalocsai Sárköz találkozásánál egykor létezett rác falvak népe katolikus vallású, vagyis bunyevác volt. Az alább említendő rác falvak a XVII. század végén, a XVIII. század elején, de legkésőbb 1720 táján néptelenedtek el. Az 1720-as, 30-as, 40-es évek határpereiben némely tanúk felidézték emléküket. A következő vallomás-részletekben a manapság, illetve 1731 óta fennálló magyar Jankovác (Jánoshalma) helyén hajdan létezett rác Jankovácról, az 1724-ben telepített német Nádudvar (Nemesnádudvar) helyén létezett rác Nádudvarról, valamint a mai Hild és Szentgyörgy pusztákon egykor létezett rác Hildről és rác Szentgyörgyről esik szó. Jankovác- Jankó- Jánoshalma „Jankón születvén afátens, jól tudgya, hogy... valamint oculariter meg mutatta, Török ideiben úgy bírattatott Köles Pmédiumnak határa, jól lehet... még akkor Gyermek volt, de az Attyátul, a ki is ugyanott Jankón született és sokáigh ott is mint jó marhás Gazda lakott, sokszor el hordosztatott az oculata szerint megjárt határo22 kon. " (Gabriel Vuczkovics, 60 éves, bajai, 1734.) 21 KEL. II. Szökött jobbágyok pere. 1731. J, 31. 22 KÉL.1I. Hp.D.N. 39. 12-13. p.