Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)
Bereznai Zsuzsanna: A félegyházi ember humora
116 Igen ám, de ugye „dóga" is vót, és egy „sárga házhoz", ami villamos vót, megkötötte a kecskét. A villamos elindult, a kecskét meg elvitte. Hát, ugye, nem volt más mentség... szállóba szállt este, kapott is helyet, mondta a portás, hogy van hely. De hát olyan fényesség vót, hogy szégyellt fölfeküdni az ágyra - befeküdt az ágy alá. Igen, de mentek a szállóba mások is, és helyet kértek. Azt mondja a portás, nincsen már hely, de benézett a szobába - nem volt senki se az ágyon - oda beengedte a fiatalokat. Azok az ágyon helyet foglaltak, oszt persze az ember az ágy alatt volt. Oszt, persze, azok oszt hozzáfogtak „ügyködni", és mikor a nő azt mondja, hogy: - Én már látom az egész mennyországot... Azt mondja az egyszeri ember... alulról fölszól: - Hát az én kecském ott van-e ? 235. János bácsi a szállodában Elment János bácsi Pestre, hogy szétnézzen a kiállításon. Hát, valahol aludni kéne, hálni, mint ahogy akkor mondták... Hát, a zsebibe pénz vót, bement egy vendéglőbe. Hát, ugye, itt nincs szállás, de kommendáltak, mert ugye látták, zsíros a kalapja a tatának, pénz van... Egy ilyen kisebb szállodába mondja a pincér, hogy mindjárt megmutatja, melyik az ő szobája. Kapott egy kulcsot hozzá. Akkor elment a szobapincér, hát, olyan rendet látott az öreg tata, hogy ő nem mert befeküdni az ágyba. Amikor meg elálmosodott, akkor behúzódott az ágy alá. Szép szőnyeg volt odahelyezve. Még az is jobb, mint az istálló... Megjelenik a szállóban egy fiatal házaspár. Hát, azt mondja a pincér, teltház, van, nincs üres hely. - Hát - azt mondja -, véletlenül nincs ? Hát, mennek a szobapincérrel sorba, a kulccsal nyitogassa, benéznek, az. ágy megvetve, nincs senki a szobába. Nem vették észre, hogy a tata oda bújt az ágy alá. - No - azt mondja a pincér -, még szerencse... ezt nem is gondoltam... Hát, ott maradnak a fiatalok, azok se gyújtottak villanyt, csak hangulatvilágítás volt. Lefeküdtek, oszt ahogy ott fekszenek, oszt elkezdődött a beszélgetés: - Kié ez a szájika ? - Kié ez a nózika ? Cirógatták egymást, haladtak egyre lejjebb... Kié ez... kié az... ? Egyszer oszt a bácsi - már ideges vót ám! - azt mondja:
