Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)
Bereznai Zsuzsanna: A félegyházi ember humora
103 188. Káromkodásverseny A király azt mondta, hogy annak egy hónapi szabadságot ad, aki a legcsúny abbat tudja mondani, akire ő nem haragszik, mert ő nem haragszik senkire. Olyan nincs, amivel megharagíthatnák! No, osz.t a cigány katona vót. A katonaságnál. Azt mondja osztán, hogy: - Kis a hangya! Nagy a hangya! Sárga hangya! Sárnyas hangya! Valamennyi hangya van a világon, annyisor hasd meg az anyádat! Erre má oszt igazán megharagudott a király, hogy ilyet mondott. [Nevetik. ] De má mikor meglátom a hangyákat, akkó mindig eszembejut... 189. A cigány és a katona Hát, ez meg in olyan cifra... De hát a mesében cifra van. Most eszembe jutott. Ezt a nagytatám mesélte. Ez meg is történt a cigánnyal. Hát, egy szabadságos katona ment hazafelé. Mert ezelőtt gyalog is mentek, ugye, nem mindenfele vót vonat az ősidőkbe, oszt gyalog mentek haza. Osztan hát, egy híd is vót az. úton a katona előtt, akin keresztül köllött vóna menni. De amáról meg gyütt egy cigány, oszt meglátta már messziről a járását a cigánynak, na majd ezt mondja: - Kitolok a cigánnyal! De a katonán meg rajta volta a szapora. Tudja, mi az. a szapora? Hát, hasmenés. Mer a katona meg mindig éhes, oszXan bement haz.akho, mert messzirü gyütt, oszt akkor elcsapta valamivel a hasát... No, oszt leült a híd véginé dógát végezni. Hát, ment a hasa, no. Mikor osztán, de puska is vót nála, mert ezelőtt puskával is hazaeresztették a katonát... Mikó osztán a cigány odaért, akkor oszt főkéit. - No - azt mondja -, mingyá agyonlőlek! A cigány osztan fét a katonátú, odament oszt akkó megszagúta a piszkos ülepít. - Hej, vitézs uram, piros pünközsd napján sületett, olyan sép sagú a feneke, mint a pünközsdi rózsa! Jól van, oszt akkor elment a cigány is az őmaga útján, meg a katona is. Egyszer osztan elkezd ám, mikó má jó messze vót, kiabálni a cigány a katonának: - Höh-höjjü Kipcses-kapcsos-bakancsos! Olyan büdös a pecsád, mint a deg! Deghéten letté! De a katona meg csak nevette, mert ki lett vele tolva. CSÚFOLÓK A falucsúfoló népi ráfogások a magyar néprajzi szakirodalomban „rátótiádák" néven szerepelnek egy sok csúfolójáról közismert faluról, Gyulafirátótról.
