Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Játéktörténet - Váczi Mária: Néhány gondolat a családi játékszokások változásáról egy, nyolc–tíz éves gyerekek körébenvégzett vizsgálat nyomán

590 VACZI: NHHANY GONDOLAT A CSALÁDI JÁTÉKSZOKÁSOK . . . szereplő családok esetében is hasonló eredményre jutottam, amikor a játékra fordítható időt elemeztem. Találhatók a mintában olyan családok is, ahol a játékra fordított időt a tanulástól elvett haszontalan időnek tekintik: „kevés idő jut a játékra — mondják —, mert kell a tanulásra, szeretnénk, ha többre vinné, mint mi vittük." (9 éves fiú édesanyja.) Ez leginkább a felfelé törekvő, integrálódni vágyó segédmunkás szülők értékrendszerét tükrözi, amelynek legfőbb bázisa a munka. Az értelmiségi szülők kevésbé állítják szembe a játékra és a tanulásra fordított időt. Képesek segíteni abban a gyerekeknek, hogy a játék során megszerzett, begyakorolt készségeket eredménnyel alkalmazzák a tanulás szintjein is. Tapasztalataim szerint a gyerekek játékkultúrája a szülők kulturális és műveltségi státusával mutat összefüggést és nem a családok anyagi helyzetével. A video és számítógép kivételével nem volt érzékelhető a családok közötti anyagi különbség a játékok mennyiségét tekintve. 3.5.1. Társadalmi szinten vizsgálva a játék presztízsét elmondható, hogy mindig is léteztek olyan csoportok, amelyek időnként ráirányították a figyelmet a gyermekjátékokra. Gondoljunk például az Országos Magyar Iparművészeti Társulat kezdeményezése nyomán született és 1914-ben rendezett gyermekművészeti kiállításra; valamint a Magyar Gyermektanulmányi Társaság ügyszeretetének köszönhető Gyermektanulmányi Múzeum létrehozására. A hetvenes évek elején fiatalok egy csoportja elkezdte kutatni a hagyományos paraszti kultúra még meglévő értékeit. Bejárták az országot, a magyar nyelvterületeket. A kismesterségek mellett megtanulták a játékkészítést is. Létrehozták a Fiatalok Népművészeti Stúdióját, s az úgynevezett játszóházas foglalkozásokon adták tovább a kreatív játékkészítés örömét. A játék társadalmi szintű elfogadását reprezentálja a Szórakaténusz Játékmúzeum is. A kettős funkciót ellátó, új múzeumi modellt tükröző intézmény gondolata 1979-ben, a Nemzetközi Gyermekévben született meg. Célja, hogy gyűjtse, dokumentálja és kiállításokon bemutassa a játékokat; valamint tere legyen a kreatív műhelymunkának. A hagyományos népi gyermekjátékok mellett elsősorban RUBIK Ernő munkássága révén nagy érdeklődés kísérte a logikai játékok terén születő újításokat. Szerkesztésében látott napvilágot— a napjainkra már megszűnt — „. . . És játék" folyóirat is. 1987-ben alakult meg a Kiss Áron Magyar Játék Társaság, amelynek célja, hogy összefogja a különböző motiváltságú, de a játék iránt elkötelezett személyeket és törekvéseket. Négy szakosztálya működik: játékszerek és történetük; játékok a nevelésben; korunk játékai; játékfejlesztés, -gyártás és -terjesztés. Az 1992-ben létrehozott „Homo Ludens" Alapítvány terveiben szintén ott szerepel a játék fontosságának társadalmi szinten történő elismertetése és elfogadtatása. Mindezen társadalmi csoportoknak is köszönhető, hogy a játék, mint oktatási téma ismét kezdi elfoglalni méltó helyét a felsőfokú pedagógusképző intézetek programjaiban.