Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Játéktörténet - Váczi Mária: Néhány gondolat a családi játékszokások változásáról egy, nyolc–tíz éves gyerekek körébenvégzett vizsgálat nyomán

586 VACZI: NEIIANY GONDOLAT A CSALÁDI JÁTÉKSZOKÁSOK . . . ció kreativitáskészségét összehasonlítva azt a következtetést vonnánk le, hogy a mai gyerekek manualitása kevésbé fejlett, mint annak idején a szüleiké volt. A társadalom által preferált ideálok a családok szocializációs szűrőjén keresztül hatnak a gyermek személyiségére. Ilyen értelemben beszélhetünk a nemzedékek eltérő attitűdjeinek társadalmi meghatározottságáról. A szülők gyermekkori alapélménye a munka, a tevékenység tisztelete volt. Ezt sugallta számukra a szűkebb család és a tágabb közösség példája is. Ez a szemlélet tükröződött a szülők visszaemlékezéseiben is. „Azt mesélte édesanyám, hogy volt 21 hold földjük. Öten voltak testvérek, mindenkinek volt egy darab földje, amivel nem törődtek a szüleik, azt nekik, a gyerekeknek kellett bevetni." (9 éves fiú) „Én is viszonylag ügyes voltam, édesapám fúró-faragó, mindentudó ezermester volt. Már gyermekkoromban is sokat maga mellé vett, segített a játékban is." (10 éves fiú édesapja) Világukban ez a mintakövetés az aktív, alkotó játéktevékenységet jelentette. „Nekünk dolgozni kellett otthon, számítottak a munkánkra. Magunk készítette játékaink voltak, nem elsősorban az anyagi dolgok miatt (de azért is). Azok a játékok maradtak meg az emlékezetemben is, amiket magam csináltam." (9 éves lány édesapja) „Mi még készítettünk magunknak játékot terményekből. Nálunk télen összeült a család tollfosztásra, kukorica]"osztásra. Emlékszem, hogy a nagyapám mindig az első világháborúról mesélt, apám néha játszott velünk." (9 éves lány édesanyja) A saját készítésű játékok nagyobb aránya a vásárolt, gyári termékkel szemben megmagyarázható a családokat jellemző fogyasztói mentalitással is. Ez a fogyasztói attitűd azt diktálta, hogy csak a legszükségesebb és a család vagy a közösség által elő nem teremthető dolgokért érdemes pénzt kiadni. A névnapok, ünnepnapok képesek voltak megtörni kialakult rendet, s ilyenkor a szülők is vettek egy-egy játékot. Az éves búcsúk, vásárok emlékét gyakran az ott vásárolt baba vagy más vásárfia őrizte a következő alkalomig. A gyári játéknak — éppen ritkasága miatt — nagy volt a becsülete; ezért sem játszhattak vele mindennap a gyerekek. így pl. az alvós hajasbaba rendszerint a bevetett ágy tetején ült. A gyermekjátékok kettőssége itt is kitapintható. Az elmúlt századok miniatűr játékait és babáit tulajdonképpen nem a gyerekeknek szánták. Például a korabeli Németalföldön készült, úgynevezett franciababák valójában a kor divatlapjait helyettesítették az anyák számára, pedig látszólag a gyerekeknek küldött játékok voltak. Ezzel analóg, hogy a városi divat az ott vásárolt baba közvetítése révén is hatott a tanyai, falusi közösségek öltözködési kultúrájára. Amíg a szülők életében meghatározó volt a munka és a tevékenység tisztelete, addig napjaink társadalmában a fogyasztás és a vásárlás tűnik alapélménnyé válni. A gyerekek világa is átitatódik ez utóbbi szellemével.