Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)
Játéktörténet - Váczi Mária: Néhány gondolat a családi játékszokások változásáról egy, nyolc–tíz éves gyerekek körébenvégzett vizsgálat nyomán
576 VACZI: NEHANY GONDOLAT A CSALÁDI JÁTÉKSZOKÁSOK . . . közvetítő és a szocializációban betöltött szerepe; továbbá az, hogy a játék mind témájában, mind tartalmában társadalmilag meghatározott. S elmondható, hogy a „másik gondolataiban való olvasás törekvése miatt a játék a legösszetettebb szociális képességekre épít". 10 Ezért is hiánypótló feladat annak szociológiai felderítése, hogy milyen a gyermek helyzete a társadalomban, s hol áll abban, a kölcsönös viszonyokból épülő rendszerben, amelyet a környezetében élő személyekkel alakít ki. A játék nélkül nincs mód a társadalomban való lelki fennmaradásunkra sem. 2. A VIZSGÁLAT BEMUTATÁSA ÉS AZ ALKALMAZOTT MÓDSZEREK Meghatározott közegben, a családban próbáltam nyomon követni azokat a változásokat, amelyek a nyolc-tíz éves gyerekek játéktevékenységében tapasztalhatók, szüleik és nagyszüleik gyermekkori játékszokásaihoz viszonyítva. Mintegy harminc-ötven év játékvilága elevenedett meg — közvetve és közetlenül — a három generáció tagjaival folytatott beszélgetések és találkozások során. A vizsgálatba bevont korosztály kiválasztásában a SZÓRAKATÉNUSZ Játékmúzeumban szerzett tapasztalatok motiváltak. A műhelyfoglalkozásokat látogató nyolc-tíz éves gyerekeket nemcsak a manuális tevékenységek vonzzák (agyagozás, szövés, nemezelés, gyöngyfűzés, papírhajtogatás . . .), hanem aktív résztvevői a közös táncnak, körjátéknak, bábozásnak, mesélésnek is. Világukban a játék a maga teljességében jelenik meg, ahol éppenúgy helye van a mozgásnak és dalnak; a fantáziának és a manualitásnak, mint az egyéni és a társasjátékoknak. A foglalkozások iránti érdeklődésük csökkeni kezd, amint elkezdik felső tagozatos tanulmányaikat. Véleményem szerint határozott „kettősség" jellemző erre a korosztályra; egyrészt az intenzív játéktevékenység, másrészt ennek megtörése. Természetesen ez nem a játék „végét" jelenti életükben, hanem figyelmük új területek felé fordul. A harmincfős minta kiválasztása esetlegesen történt. A gyerekek és családjaik egy része azok közül került ki, akik rendszeresen jártak a múzeumi foglalkozásokra, a további húsz tanulót két általános iskola napközisei közül választottam. Többféle módszert alkalmaztam. A gyerekekkel többször találkoztunk, játéknapló készítésére kértem valamennyiüket és életkori sajátosságaikra gondolva elsősorban rajzolásra bíztattam őket. Találkoztunk a napköziben is majd a játékműhelyben. Ezeknek a csoportos együttléteknek ismerkedés jellege volt, beszélgetés közben agyagoztunk, bábot készítettünk. Az interjúkészítés során a kérdések egy része megegyezett mind a szülők, mind a gyerekek esetében. A nagyszülőkre vonatkozóan egy adatlapot állítottam össze, melynek kitöltésében a szülők segítet10. TREVARTHEN (C>— GRANT (F) 1986. 39.
