Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)
Néprajz - P. Szojka Emese: A garai templom fogadalmi szobrai
380 P. SZOJKA: A GARAI TEMPLOM FOGADALMI SZOBRAI ner Ferenc festették a mennyezetfreskókat. Eddig követhető a krónikából a templomra mint épületre vonatkozó munkálatok sora. A mai templomkép is — kisebb részletektől eltekintve — az ekkorra kialakult állapotot tükrözi. A belső tér díszítésének, átalakításának nyomon követéséhez ismét vissza kell kanyarodni a História Domus korai éveinek feljegyzéseihez. 1877-ben, az új plébános érkezésének évében a templom berendezése nagyjából az 1847-ben rögzített állapot szerint nézhetett ki. Pontosabban a szentélyt némileg átrendezték, ugyanis a következő, 1895-ben felvett leltárban 35 nem szerepelnek bizonyos műtárgyak, mások, korábban nem említettek viszont igen. így pl. a főoltárról eltávolították Szt. Bertalan és Szt. János szobrát, csakúgy, mint Keresztelő Szt. János képét. A főoltár felett függő Szt. László-kép két oldalára a Szt. Józsefet és Szt. Annát ábrázoló festmények kerültek. A szentélyben még új szerzemény az oszlopon függő Jézus és a Mária Szíve, valamint a sekrestyeajtó fölötti Lourdes-i Mária és Szt. Antal képe. Továbbá egy újabb, ún. Kiváltságos oltárt is beállítottak a szentélybe két képpel. Az 1877-es renoválás alkalmával az egyik mellékoltárt megsemmisítették, helyébe ajtót vágattak a sekrestyéhez. Az elvégzett munkák után írja a plébános: „A templom most csinos volt, de a Szt. László nagyoltár képe nem illett be, vagyis egy új szükségeltetett." Erre a célra az előző plébános adakozásból már némi pénzalapot gyűjtött össze, mely azonban még nem érhette el a kívánt összeget, mert: „Az adakozók neveit minden vasárnap a templomban felolvastam, mi kedvcsinálásul szolgált." A kép még ebben az évben megérkezett, melyet „Bécsben készített Keszler József akadémiai történeti festő", és „Bajáról a gőzhajózási állomástól kihozta öreg Heffner Antal". 1880-ban egy új, faragott szószéket csináltattak, tetején a Jó Pásztor alakjával. Hensch Ignác és Maibőhm József „képfaragó és asztalos" készítette Pesten, innen szállították már kész állapotban. Két nap alatt állították fel, „teljes megelégedéssel fogadták a hívek. . . . Ezen alkalommal érseki hatóság engedelmével lebontattam a kereszt- és a Szt. Háromság oltárait, először szimetria, másodszor hely nyerés miatt." Még ugyanebben az évben a megmaradt két régi mellékoltár képeit — Szűz Máriát és Szt. Vendelt ábrázolókat — újakra cserélték, és ekkor került a szentélybe a Szt. Anna-kép is. A költségeket egy-egy család fedezte. A képeket „készíté Keszler József, bécsi akadémiai történeti festesz". 1884-ben 26 db új padot állítottak be a templomba a régiek helyére, „melyben most vagyon és nyelv tekintet nélkül, egyedül kor szerint ülnek". Az új padok kapcsán elejtett megjegyzés jól érzékelteti a gyülekezet templomi elhelyezkedésének szabályozottságát, a nemzetiség és a vagyoni helyzet szerinti elkülönülést. A továbbiakban már csak kor és feltehetően nemek szerint tagolódott a rend. A hívek templomi térben elfoglalt helye időről időre változott, a szokásrendet különböző 35. KÉL. A garai plébánia iratai, 1895.
