Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)
Régészet - Biczó Piroska: Román kori táltöredékek Bátmonostorról
98 BICZO: ROMAN KORI TALTOREDEKEK . . . nek, mivel minden tálon mindig ugyanazokat a bűnöket vagy erényeket találjuk ugyanabban a sorrendben. Ezt a bűnlajstromot a középkor legismertebb kánonjaitól megkülönbözteti Idolatria jelenléte. 33 A tálak erénysorát pedig az erényeknek a középkorban a leggyakrabban előforduló együttesétől az választja el, hogy a három teológiai erény után nem az arisztotelészi fő erények (Prudentia, Fortitudo, Temperantia, Iustitia) következnek, hanem mint láttuk Patientia, Sobrietas, Pudicicia és Concordia. 34 A megegyező felsorolások mind a bűn-, mind az erénytálak esetében egy-egy alaptípusra utalnak. Az első megfogalmazás irodalmi alkotásban történt-e, vagy pedig már a tálakon, nehezen dönthető el. Miután a mitológiai történetekkel díszített tálak feldolgozásakor J. WEITZMANN-FIEDLER joggal feltételezi illusztrált kéziratos előzmények meglétét, 35 és sikerült kimutatnia más, a történethez nem kapcsolódó illusztrációk hatását is, 36 a bűn- és erénytálak esetében is gondolhatunk kéziratos előképekre. Kapcsolatukat a kódexek tollrajzaival a J. WEITZMANN-FIEDLER által bemutatott Civitas Dei illusztráció Caritása is mutatja. 37 Ez az azóta sokszor idézett Caritas szivárványon ül, kezében egy-egy kör alakú homorú tárgyat tart, amelyeken Fides és Spes képmása jelenik meg. E rajz és egy XIV. századi Alanus ab Insulis kézirat illusztrációja alapján WEITZMANN-FIEDLER tükröknek határozta meg a tálak korongjait. 38 Úgy látja, hogy Superbia, illetve Humilitas alakjának megfogalmazása a tálakon született meg, előképük a bonni tál Annusa. 39 KOVÁCS Éva Superbia és Humilitas alakjának eklektikus jellegére utal, véleménye szerint a karoling Maiestas-ábrázolások hatása is érződik megfogalmazásukban. 40 Palástjuk és Annus palástjának 33. Az 1. Gergely pápa által meghatározott 7 főbűn kánonja (superbia, ira, invidia, avaricia, accedia, gúla, luxuria) nagy hatású volt a középkori teológiai irodalomban. Lexikon der christlichen Ikonographie III. 16. Laster. Ugyanezeket a főbűnöket sorolja fel a XII. század jelentős egyházi írója, Hugo de Sancto Victore (MIGNE P. L. 176. 525.), de a skolasztika kánonja is e bűnöket tartalmazza, csak más sorrendben (Lexikon der christlichen Ikonographie IV. 224. Sünde). Idolatriával (Cultura deorum) a Psychomachiában és illusztrációin találkozunk és a bibliai bűnfelsorolásokban. Lexikon der christlichen Ikonographie IV. 380. Tugenden und Laster; A STRAUB— G. KELLER 1901. Planche XLIV; Lexikon für Theologie und Kirche 6. 807. Lasterkataloge. Hogy a bálványimádás fontos szerepet játszott a középkori egyházi gondolkodásban, a laikusok és egyszerű emberek lelki gondozását segítő bűnbánati könyvek mutatják. A. J. GUREVICS 1987. 65. 34. Az arisztotelészi erények csak a tálak szélén, a növényi ornamentika ágai között fordulnak elő. Anton KISA 1905. 296. 35. Josepha WEITZMANN-FIEDLER 1956. 133—134. 36. Josepha WEITZMANN-FIEDLER 1956. 124, 133—134, 152.; 1957. 7. 37. Josepha WEITZMANN-FIEDLER 1957. 18. és 17. Abb. 18. 38. Josepha WEITZMANN-FIEDLER 1957. 18. E korongok jelentésére a Hortus deliciarum szekéren ülő Misericordia ábrázolása is rávilágít. A. STRAUB— G. KELLER 1901. Planche LUbis. Misericordia itt széttartott kezében egy-egy széles peremmel megrajzolt korongot tart, melyek felirata facultas (lehetőség) és voluntas (akarat). E korongok tehát tükrök abban az értelemben, hogy felmutatják azokat a tulajdonságokat, amelyek a legjellemzőbb sajátosságai az azokat tartó bűnnek vagy erénynek. 39. Valószínűnek tartja, hogy az Annus-ábrázolások antik előképeken nyugszanak és a tálakra közvetlenül, nem miniatúrák közvetítésével kerültek. Josepha WEITZMANN-FIEDLER 1957. 13. 40. KOVÁCS Éva 1961. 3.
