Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Régészet - Biczó Piroska: Román kori táltöredékek Bátmonostorról

REGESZET 95 általa a sárgaréz és a bronz közötti határesetként megjelölt ötvözetfajtához állnak a legközelebb.

13 Töredékeink az erény- és bűntálak közismert csoportjába tartozó tálak darabjai.

14 E tálakon Superbia vagy Humilitas frontálisan ábrázolt, balra tekintő, gyakran koronás, ülő alakja helyezkedik el, azonosításukat sokszor felirat segíti.

15 Egész alak megjelenítésével ritkábban találkozunk, az ábrázolást magába foglaló kör a leggyakrabban a térdek alatt metszi el az alakot. Mind Superbia, mind Humilitas az esetek többségében a bátmonostori töredékhez hasonlóan tartja kezét, Superbia általában két korongot tart, Humilitas pedig korongot vagy könyvet. A korongokon kívül Superbia attribútuma lehet még gömb alakú fedeles edény és pajzs.

16 Superbia alakja az erénytálakként is felfogható, Pyramus és metallum, quo campane funduntur. A réz (cuprum), érc (aes), sárgaréz (auricalcum), bronz (aeramentum) megnevezések jelentéséről a középkori ember számára Id. Max HASSE 1979. 25.; Erhard BREPOHL 1987. 199—200. 13. Otto WERNER szerint ezeket az ötvözeteket valószínűleg sárgaréz és bronz felhasználásával állították elő, Albertus Magnusra hivatkozva feltételezi, hogy ónt is tettek az ötvözetbe. Otto WERNER 1981. 115.; Arthur PELTZER 1909. 25. A középkorban alkalmazott kezdetleges kohászati eljárásokban galmeit (cinkpátot) használtak, miután a fémcinket nem tudták előállítani. A sárgaréz előállításának egyik módja az égetett, porrá őrölt galmei bronzlapba történő bekalapálása volt. Rhein und Maas 1. 67. Ez a gyakorlat is magyarázatot ad az ón nagyobb arányú jelenlétére az ötvözetekben. 14. E tálak tematikus csoportjait Josepha WEITZMANN-FIEDLER határozta meg. Josepha WEITZMANN-FIEDLER 1956. 109 110.; 1957. 18. 15. Kivétel a Rügen szigeti bűntál, középen Discordia alakjával, az erénytálak közül pedig a lübecki tálat díszíti Spes középen. Tadeusz POKLEWSKI 1961. 98. és 49. kat. szám. A filipowkai tál (Tadeusz POKLEWSKI 1961. 13. kat. szám) VERA felirattal jelölt központi alakja minden bizonnyal Superbia, miután körülötte a bűn tálakon szokásos négy bűn helyezkedik el. A VERA alak itt a gyakran hiányos Superbia felirat erősen rontott változata. A felirat a Poklewski által közölt rajzon nem helyes (VE1A), leírásában azonban jól adja. Fényképen (Jerzy ANTONIEWICZ 1951. 137. 8. ábra) jól látszik a VERA felirat. Az egyik kalvi tál (Tadeusz POKLEWSKI 1961. 26/a kat. szám) HVDRA feliratát a SVPERBIA és HVMILITAS szavak értelmetlen utánzatának tartjuk, így nem tér el a bűn- és erénytálak legjellegzetesebb csoportjától. 16. Pajzs: Dabrun, Hansjürgen BRACHMANN 1962. Tafel 3/2.; Herszonesz, Tedeusz POKLEWSKI 1961. 8. kat. szám; Minden, Elke WATERSTRADT 1987. 132. Abb. 62.; Nürnberg, Max HASSE 1979. Abb. 17.; edény: Minden, Elke WATERSTRADT 1987. Abb. 62.; Münster, Josepha WEITZMANN-FIEDLER 1957. Abb. 15.; Ettől a fő mozzanatokban leírt általános típustól csak néhány tál központi alakja tér el. A hannoveri (Tadeusz POKLEWSKI 1961. 147. kat. szám) és a genti (Uo. 14/a kat. szám) Superbia oldalra mutató jobbját a miniatúrákról jól ismert beszélőgesztusban tartja. Közülük a hannoveri Superbia íves vonalon ül a rigai tál Superbiájához hasonlóan. Tadeusz POKLEWSKI 1961. 147. kat. szám; V. P. DARKEVICS 1966. 12. tábla 1.; Egy kölni tál Superbiaként meghatározott központi alakja jobbjában kardot, baljában pajzsot tart. Heiko STEUER 1982. Abb. 28. Az Izjaszlavlban talált bűntál közepén felirat nélkül, fák között álló női alakot látunk (A. A. PESZKOVA 1980. 2. ábra), rajzát a Pyramus és Thisbe-tálakról kölcsönözhette a mester. Néhány Humilitas ábrázolás még távolabb áll a fent leírt típustól, és nyilvánvalóan más előképekre tekint vissza. A hannoveri trónon ül (Tadeusz POKLEWSKI 1961. 146. kat. szám), jobb kezét a néző felé fordított tenyérrel és feltartott hüvelykujjal beszélőgesztusban tartja, baljában könyv. A szivárványon ülő brüsszeli Humilitas (Josepha WEITZMANN-FIEDLER 1957. 17. ábra) megformálásában és növényi attribútumával még távolabb áll az általános típustól. Weitzmann-Fiedler a különböző típusok megjelenését a mesterek által használt más-más forrásokban (kéziratok rajzai) és a műhelyek közötti kapcsolatokban, a típusok kölcsönös kicserélésében látja. Josepha WEITZMANN-FIEDLER 1957. 19—20.