Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)
Embertan - Henkey Gyula: Nagykörü népességének etnikai embertani vizsgálata
608 HENKEY: NAGYKORÚ NÉPESSÉGÉNEK ETNIKAI.. . nél nem volt észlelhető. Gyakori volt viszont a pamiro-turanid átmeneti forma (7 —9. kép), melynél a túlnyomó pamíri jellegek mellett a turanid típus egyes jellegei is felismerhetők. Előfordul a pamiro-armenoid átmeneti alak is. Bár a pamíri típusba soroltak vállszélessége és mellkaskerülete a nagykörűi átlagnál kisebb, de így is meghaladja a Martin által átlagosként közölt vonatkozó értékeket 13 . A klasszikus kelet-balti típus jellemzői, a közepes termet, az enyhén hosszú, széles fej, rövid (brachycephal) fejjelző, széles, alacsony arc, euryprosopia (széles arcjelző), enyhén meredek homlok, rövid, konkáv, az arc síkjából a közepesnél gyengébben kiemelkedő orrhát, enyhén domború tarkó, világos szemszín és sötétszőke hajszín a jellegek túlnyomó többsége tekintetében a nagykörüieknél jól meghatározhatók. A 10. képpel bemutatott nő áll a legközelebb a klasszikus kelet-baltihoz. Hasonló mértékben észlelhető az erősen lapponoid jellegű keletbalti változat (11. kép), melynél a termet átlagban csak kisközepes, az arc és az orr még alacsonyabb és a hajszín minden személynél barna. Kimutatható az erősen cromagnoid jellegű változat jellegeinek többsége is (12. kép). A kelet-balti típusba sorolt férfiak vállszélessége és mellkaskerülete a helyi átlaghoz áll közel, nőknél viszont mindkettő annál kissé nagyobb. Először Nemeskéri János bontotta szét a kelet-balti típust ugoros és szláv jellegű formákra 14 . Én ezt a bontást palócföldi vizsgálataim befejezése után végeztem el. A palócoknál 54%-ban mutattam ki a finnugor és 46%-ban a szláv jellegű formákat, míg a palócföldi szlovákoknál az előbbi formák 47%-ban, az utóbbiak pedig 53%-ban voltak meghatározhatók a kelet-balti típusba soroltak között 15 . Az elkülönítést a nagykörüiekkel kapcsolatban is elvégeztem. Az erősen lapponoid jellegű változat, valamint a turaniddal, mongoloiddal, pamírival kevert formákat (kelet-balti + elő-ázsiai nem volt észlelhető) finnugor jellegűnek, az erősen cromagnoid jellegű változatot, és a kelet-balti + északi keveredést szlávosnak vettem, a klasszikus kelet-baltit, a kelet-balti + x-et, valamint a kelet-balti típusnak a fentiekben nem említett kevert alakjait pedig megfeleztem. így a kelet-balti típusba soroltaknak 58%-a került a finnugor és 42%-a a szlávos formák közé. Ennek megfelelően tehát a nagykörüieknél kimutatott 8,3 % kelet-baltiból 4,8% a finnugoros és 3,5% a szlávos jellegű. A nagykörüieknél ritkábban észlelhető típusokat a 13—19. számú képekkel, míg a jellegzetes helyi kevert formákat a 20—24. képekkel mutatom be. 13. MARTIN, Rudolf SALLER, Kari, 1957—66. 14. NEMESKÉRI János, 1943. 15. HENKEY Gyula—KALMÁR Sándor, 1979.
