Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Néprajz - P. Szojka Emese: A garai templom fogadalmi szobrai

NÉPRAJZ 379 kel erősítették, új pléhvel fedték be, a karzatot egy bolthajtással meghosszabbították, és új ablakokat is vágattak, kívülről és belülről bemeszelték az épület falait. Az átalakítás tervét Hunyadi Antal bajai építésszel készíttették el. 1882-ben a tetőzetet újra zsindelyezték, a falakat kívül ismét meszelték. 1883-ban a tornyot rézszínű olajfestékkel mázolták be. Erre a munkára egy bécsújhelyi bádogosmestert, Schaumwald Ferencet fogadták fel. 1884-ben ún. kelheimi kövekkel rakták le a templom padlóját. 1887-ben a kórusra való feljutást megváltoztatták, ennek érdekében a déli irányba néző ajtót megszüntették, így nagyobb hely keletkezett a bejáratnál. 1893-ban kifestették a templomot belülről, ez alkalommal a mennyezetet alakokkal, jelenetekkel díszítették: „hogy a templom csinosabb legyen Ribovicz András helybeli plébános házról házra menve jótevőket szerzett, kik a plafonon életnagyságban olaj festékben a 12 apostolt festették. Egy-egy apostol 10 Frt-ba került. Ezenkívül pingáltatott még bold. Szűz Mária karján tartva a Jézuskát, jobbról Mária Magdolna, balról Szt. Ferenc, alul két angyal. . . Orgona felett pedig pingáltatott a jó Pásztor, karján tartva a báránykát, körülte állnak még négyen. A munka csinosan teljesíttetett, a népnek tetszését megnyerte, mert ki-ki dicsérőleg beszélt róla. Váljék Isten nevének nagyobb dicsőségére és hívek találjanak benne örömet és örök boldogságot főképp azok, kik áldozattal járultak a csinosításhoz. E körül érdemeket szereztek még ingyenes fuvarozásnál kik vasárnaponként a festőt ingyen bevitték Bajára, hogy a szükséges munkaanyagot beszerezze." E munka mestere a bajai Éder Kálmán templom- és szobafestő volt. 1896-ban — feltehetően a millenniumi ünnepségre — a tornyot újra javították, keresztjét megaranyozták, a toronyórát átfestették, mutatóit aranyozták, és az egész templomot zöldre festették. A munkálatokat Kovács Ferenc bajai bádogos végezte. 1905-ben a templomot ismét felújították, a torony minden részét átfestették, ahol szükséges volt aranyoztak, és új lépcsőket csináltattak a toronyba való feljutáshoz. Ugyanebben az évben a templom zsindelyes tetőzetét kicserélték, ún. nagykikindai kátrányozott cseréppel fedték. Ekkor ablakot is vágattak a tetőre, majd az egész templom körül bádogból vízfelfogó csatornát készíttettek. Iszkaicz András és Gax Imre bajai vállalkozók végezték a kőművesmunkát, Müller Antal bajai bádogos pedig a többi szakmunkát. 1907-ben, harmincévi garai működés után az eddigi plébános nyugalomba vonult, átadva helyét egy fiatalabb paptársának. 1908-ban a hitközség eladta a régi sírkertet, és az ebből nyert pénzösszeget a templom bővítésére fordította. Az átépítés, melynek során egy kereszthajóval nagyobbították meg az épületet, 1909-ben történt. Petrovácz Gyula budapesti mérnök-tanár készítette a tervet. A kivitelező Bászler János hódsági építőmester volt, aki Viola József apatini kőművesmesterrel és embereivel dolgozott együtt. A napszámosmunkára helybelieket fogadtak fel. Ebben az évben csináltatták Emmerich Zellerrel a színes üvegablakokat is. 1911-ben az új plébániaépület is elkészült, ugyanazokkal a szakemberekkel, akik a templom bővítésén is dolgoztak. 1925-ben Kuczka Mihály és Witt-