Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)
Embertan - Henkey Gyula: Nagykörü népességének etnikai embertani vizsgálata
EMBERTAN 611 elő-ázsiai típusok kisebb mértékű előfordulása mellett 28 . A fentieknek némileg ellentmond, hogy Talko-Kryncewicz 1927-ben krakkóiaknál a lapponoid helyett az alpi típus túlsúlyát mutatta ki (férfiaknál 51,4%-ban, nőknél 64,6%-ban), keletbalti, dinári, mongoloid és északi volt a további típusok előfordulási sorrendje, de Czekanowszki és Roszinszki 1934. évi nasielski (Varsótól 40 km-re északra) vizsgálatai szerint az 1929. évi eredményekhez képest a lapponoid típus gyakorisága ötszörösére emelkedett, az 1929-ben jelentős számban kimutatott szublapponoid (praeszláv) és alpi típus viszont nem volt észlelhető 29 . (Az utóbbiak alapján arra lehet következtetni, hogy a lapponoidnak, a praeszlávnak is nevezett szublapponoidnak és az alpinak az egymástól való elkülönítése problematikus lehetett.) Az általam 1990 végéig vizsgált 133 hazai népesség közül az uszódiaknál, mátraszőlősieknél és tiszasasiaknál okozott nehézséget egyes kevert formáknál annak a meghatározása, hogy az alpi vagy a lapponoid típus jellegeinek túlsúlya mutatható-e ki. (E három helységben mind az alpi, mind a lapponoid típus gyakorisága jelentősen meghaladja az országos átlagot.) A kelet-balti típusnak finnugor és szlávos jellegű formákra való bontása, valamint az alpi és a lapponoid típusnak egymástól való elhatárolása azért is igen fontos a szlovákokkal való keveredés embertani kihatásainak tanulmányozása szempontjából, mert a mai magyaroknál kimutatható, finnugor eredetűnek tekinthető jellegegyüttesek jelentős része olyan magyar népességeknél volt meghatározható, melyeknél 10% körül vagy ennél nagyobb arányban fordulnak elő szlovák eredetű családnevek és ez a nagykörüiekre is érvényes. A 2,5%-os magyar átlaggal szemben a nagykörüieknél 5,4%-ban kimutatható alpi típus nagyobb gyakorisága részben a kisebb mértékű német beolvadással lenne magyarázható. Ugyanis a nagykörüieknél 3,5%-ban fordulnak elő német eredetű családnevek. Bár a régi germánokra az északi és a cromagnoid típusok voltak jellemzőek, de a magukat svábnak nevező hajósi németeknél az alpi típus volt a leggyakoribb 16,5%-kai, az északi és a cromagnoid típusok együttes előfordulása pedig csak 9,1 % 30 . Miután foglalkoztam a nagykörüiek között gyakoribb típusok lehetséges eredetével, az általam követett tipológiai módszer alapján 31 az ottani törzsökös népességnél a törökös réteggel kapcsolatba hozható turanid, pamíri, előázsiai és mongoloid típusok együtt 41,7%-ban (a magyar átlag 1990 végén 47,3%), a finnugor formák (az uráli, lapponoid, valamint a kelet-balti típusba soroltak 58%-a) 7,5%-ban (a magyar átlag 4,6%), a régi szláv jellegegyüttesek (a kelet-balti típusba soroltak 42%-a, valamint az északi és cromagnoid fele) 3,9%-ban (a magyar átlag 2,7%), a régi germánokra jellemző északi és cromagnoid fele része 0,4%-ban (a 28. BERGMAN, P. BIELICKI, T.—SAWICKI, К., 1978. 29. SCHWIDETZKY, Ilse, 1935. 30. HENKEY Gyula, 1981. 31. HENKEY Gyula, 1978a, 1978b.
