Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)
Embertan - Henkey Gyula: Nagykörü népességének etnikai embertani vizsgálata
EMBERTAN 609 NÉPESEDÉSTÖRTÉNETI ÉS ETNOGENETIKAI ÖSSZEFÜGGÉSEK A Student-féle t-próba eredményei szerint a nagykörűi férfiak az egyéb palócoktól, a nagykörűi nők a Duna, Tisza menti őslakosoktól térnek el a legkisebb mértékben (6. táblázat), a fej és az arc morfológiai jellegeinek többsége tekintetében mind a férfiak, mind a nők az egyéb palócokhoz, szemszín szemponjából a Duna, Tisza menti őslakosokhoz és a kiskunokhoz állnak közel. A méretek, jelzők és kvalitatív jellegek arányos, Hiernaux-féle összehasonlítása alapján (10. táblázat) a nagykörüiek mindkét nemnél az egyéb palócokhoz állnak feltűnően közel. A 13. táblázatban látható az összehasonlított népességek tipológiai megoszlása. Ebből megállapítható, hogy a nagykörüiek e téren az egyéb palócok és a Duna—Tisza menti őslakosok között állnak, de az előbbiekhez jelentősen közelebb. A helyi hagyományok szerint az eredeti nagykörűi lakosság az oszmán-török megszállás miatt a Palócföldre menekült és a községet újratelepítő palócokkal együtt az elmenekült nagykörüiek leszármazottai is visszatértek, de 1675-ben egy adóporta és számos nemesi kúria, 1686-ban fél adóporta után adózott a Nagykörűben maradt csekély számú népesség 16 . A honfoglalás után a középső Tisza mentének mindkét oldalára besenyők telepedtek, melyek között a szomszédos Besenyszög is szerepel 17 , ezért fennáll annak a lehetősége, hogy Nagykörű török megszállás előtti magyar lakossága részben besenyő eredetű volt. Ugyanis az általam vizsgált besenyő származású magyarok között a turanid, a pamíri és a keleti mediterrán a három leggyakoribb típus és ezek mindegyike a mai nagykörüieknél eléggé jelentős számban észlelhető, nagyobb mértékben;, mint az egyéb palócoknál. A kelet-balti típus gyakorisága az, amely a nagykörüieknél és az egyéb palócoknál leginkább megegyező. Az egyéb palócok nagyrészt a 18. században újratelepült népességek leszármazottai, akik ősei között a palóc-magyarok voltak túlnyomó többségben 18 , de átlagban mintegy 15%-ban mutathatók ki náluk szlovák eredetű családnevek. A szlovák nevek gyakoriságának emelkedésével párhuzamosan egyes községekben a kelet-balti típus, más községekben az erősen kevert meghatározatlanok aránya növekszik a palóc átlaghoz képest. Bár a magyarság törökös rétegével kapcsolatba hozható turanid és pamíri típus náluk is az első két helyen áll, de a magyar átlaghoz képest kissé csökken 19 . Meglepő azonban, hogy azon községekben, ahová a szlovák nevű telepesek azon területekről érkeztek, ahol a 15. században magyar vagy vegyes magyar—szláv népesség élt 20 , a típusok megoszlása közel áll a magyar átlaghoz és az egyetlen eltérés, hogy a kelet-balti típus előfordulása emelkedik, de e típuson belül 50-60% között van a finnugor és 40-50% között a szláv jellegű 16. SOÓS Imre (évszám nélkül). 17. LACKOVITS Emőke, 1972. 18. BAKÓ Ferenc, 1989. 19. HENKEY Gyula, 1989. 20. SZŰCS Jenő, 1982.
