Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Játéktörténet - Kalmár Ágnes: Házi-ipar, háziipar és művészet a magyarországi játékszerek történetében

JÁTÉKTÖRTÉNET 567 A besztercebányai tanonciskola 1879-ben télre Óhegy faluba költözik, szándéka az oktatás-tanítás terjesztése. A tanulók száma itt 21 fő, s a fennmaradt jegyzetek szerint gyermekjátékszereket, sakktáblákat is készítettek.

14 A tanműhelyben létrejött tárgyak fénymázasak. Besztercebánya műhelyeiben készült tárgyak: paradicsomkert, Noé bárkája 50 pár állattal, trombita, evőeszközök. Játékaik az 1876. évi szegedi országos kiállításon szerepeltek. Az erdélyrészi házi-ipar kialakítására 1877-ben tettek először javaslatot. Ekkor Kolozsvár több kiváló polgára felhívást bocsátott ki különnemű tanműhelyek felállítására, közöttük gyermekjátékok készítésére is. Ugyanekkor iparos vándortanítás szervezését, iparkiállítások rendezését tervezték, sőt, a tehetséges ifjak belés külföldön való neveltetését, taníttatását is. Az egyesület a Kolozsvári Iparkamara területén kezdte meg tevékenységét. Azonnal megszületett az elhatározás, miszerint Bánffy-Hunyadon gyermekjáték-tanműhelyt állítanak. így azt még 1877-ben megalapították. Az első időkben az államiskolák igazgatója tanított kézimunkát, aki — a feljegyzések szerint — mindig együtt dolgozott a növendékekkel. Az iskolát a fejlett népipar alapjaihoz vezető fontos lépésnek tartották: „ ... a lombfűrészelés és gyermekbútorok, s játékszerek készítése is szorgalmasan folyik és ha népszerűsödni fog jelentékeny népiparrá válhatik maga a gyermekjátékok készítése."

15 Összesen 12 csoport dolgozott a 9 műhelyszobában, valamint az igazgató saját szállásán. Két évvel később az erdélyrészi háziiparegylet Bánffy-Hunyadon a már kizárólag gyermekjátékokat készítő tanműhely élére Schönhut Vilmost, az osztrák hallaimi állami szakiskola igazgatóját megnyerte, ki Bánffy-Hunyadon le is telepedett, s rendezte-vezette az ott fennálló tanműhelyt. A műhely 1881 végével 1884-ig állami kezelés alatt állott, 1885-re a szaktanító államsegély mellett s helyi bizottság alatt vállalkozóként vezette. Az iskolából kikerülő készítmények nagyobbára „ .. . állatoknak, házi- és gazdasági eszközöknek, népviseleteknek játéktárgyak képében való előállításában állnak".

16 Az 1985. évi országos kiállításon termékeikkel bemutatkoztak, általános elismerésnek örvendtek, sőt, arról is értesülhetünk, hogy az ezen alkalommal rendezett vásáron élethűségüknél, tartósságuknál fogva igen nagy keletjük volt. E hatalmas bemutatórendezvényről a frissen alakult Magyar Iparművészeti Társulat közlönyében, a „Művészi Ipar" első évfolyamában fontos adatközlő híreket olvashatunk. Tudósítása a nemrégiben alakult bánffyhunyadi tanműhely munkáiról igen meglepő: „... sajnos, az utolsó pár év alatt hanyatlik, pedig igen tartós és eredeti erdélyi népies jellegű játékszerei már elég jó hírnévvel bírtak." A hírek igen ellentmondóak, de ez utóbbi is tartalmazhat némi igazságot, tekintve, hogy az iskola nevével és játékszereivel a későbbiekben nem találkozunk. 14 DVIHALLY Emil 1877. 142. o. 15 Házi Ipar Lapja 1877. 112. o. 16 PASTEINER Gyula 1885. 137.