Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Játéktörténet - Kalmár Ágnes: Házi-ipar, háziipar és művészet a magyarországi játékszerek történetében

CUMANIA 13., KECSKEMET, 1992. 559 KALMÁR ÁGNES Háziipar, házi-ipar és művészet a magyarországi játékszerek történetében A háziipari játékkészítés a késő középkorban veszi kezdetét céhes kereteken belül és azon kívül, szabad iparként is. Az eltelt évszázadok alatt az egykori céhek szerte a világon szakipariskolákat, valamint faragászati rajziskolákat nyitottak mesterségbeli tudásuk szélesítése érdekében. Magyarországon ezen iskolák felállításának története csupán az 1870-es években éli kezdetét. Szakmestereink pedig vagy külföldről bevándorolt egyének voltak, vagy olyan bennszülöttek, akik ismereteik nagy részét vándorlás útján tanulták. Hazánkban a sokezernyi céh megszűnt, de alig jött létre helyette ezernyi más társulat. S ha van is elvétve ekkor már egy-egy „szak ipariskola", nincsen továbbképzés, vagy középtanoda ügyes kézműiparosok vagy művezetők nevelésére. Igaz, még a XIX. század második felében is sok-sok ipariskola, műhely igazgatója külhonból való, mégis csökken a szakértő külföldiek bevándorlása. 1868-tól az Országos Magyar Ipartestület évekig önkéntes pártfogója volt az ipari szakoktatás s a háziipar meghonosítása ügyének hazánkban, azonban maga az egyesület is mindvégig hiányolt egy központi intézményt, egy „Központi iparos oktatási tanácsot vagy bizottságot", mert egy ily hatalmas, országot átfogó képzés megalapozásához az önálló iparostestületek gyengének tartották magukat. A XIX. század Magyarországában szinte teljesen hiányzott a művelt, de a még kevésbé művelt iparosszellem is. Akkor is és azóta is külföldi minták álltak példaként előttünk, így 1860-ban, a képzés alapjainak letételénél a Prágában, Bécsben már működő, gyakorlóműhelyekkel szorosan összefonódott ipariskolákat; Münchenben, Drezdában megalakult iparmúzeumokat tartották ipartestületeink követendőnek. Az ezt megelőző években azonban teljesen határozatlan elképzelések irányították az iparostevékenység hazai meghonosítását. Az ipari szakoktatás terjesztése s a háziipar fejlesztése, e két erősen szorgalmazott ügy együtt, egymással összefonódva jelentkezett Magyarországon, sőt, a gyermekjátékok készítésének területén sokáig szétválaszthatatlanul egybefonódott