Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Művészettörténet - Sümegi György: Tóth Menyhért pályakezdése

MŰVÉSZETTÖRTÉNET 545 és vallásos képvilágot, magánmitológiát épít — törvényszerű, hogy nem lehet győzedelmes. A kor kifulladó kurzusművészete, a Gerevich Tibor fémjelezte római iskola és a szinte egyedül hagyományerejű posztnagybányaiság nem esnek közel Tóth Menyhért haladásához. Az ő korai művészete sokszínű-sokágú, jelképkereső természetű, keresztény ikonográfiát egyéni módon megújítani szándékozó. Nem zsáner- és pillanatkép-természetű, mint a bágyadt posztnagybányaiság, nem a hatalom szolgálóleánya, mint egyes római iskolások. Szociálisan ugyan a parasztság felé elkötelezett, de nem képballadák és nem is képszociográfiák szerzője Tóth Menyhért. Krisztusibb és emelkedettebb, alanyibb és költőibb mindezeknél. Festőibb és egyénibb is, noha egyénisége műveibe olvasztott jegyeit inkább a különbség fogalmába szoríthatjuk. Új jelképiséget teremtő igyekezete: elindulás volt, útkezdet, előszó inkább, mint lezárt, befejezhető műegész. Súlyos fölvetés, egyéni alapvetés. Nagy kísérlet, fontos fázisképekkel. Tóth Menyhért képjeleinek a jegyzékét, szimbólumlexikonát, motívumkatalógusát is szükséges lenne összeállítani. Pl. a piros autó veszélyt jelent, a rohanó, fújtató bika gonoszt; csápos-planétás ember a gonosz szolgája; csonkolt-levéltelen, vajúdó-kanyargó ágú fák a megnyomorított természetet; fehér madár a tisztaságot, fehér bárány = Isten báránya, a hit reménye; körbe rajzolt Isten szeme: Isten a mindenség; gömb = föld, mindenség; tulipán: születés, népművészeti jel; páva: hajnal, kikelet; piros-fehér-zöld: magyarság, nemzeti; Korpusz = élő és szenvedő Krisztus; háromszög, egyenlő szárú háromszög forma hegyek: statikusság, megalapozottság, rendíthetetlenség, tökéletesség; gombbői kinövő tulipán: virágzó világmindenség; görögkereszt: Krisztus, hit. Tóth Menyhért egyetlen motívumát, egy fekete ablakot, rácsot később maga is megmagyarázott. „A Himnusz című képem: rajta fekete ablakkeret. Amikor inas voltam, ott laktam a mesteremnél, annak apósa cipész volt. Ott volt az az ablak:, toldott, foldott, fekete, nyomasztó levegő, csiriz, nyomor. Ennek jelképe az a fekete ablak ... Én olyan nyomorult voltam inaskoromban . . ."

47 A többi motívuma, képjele, jelhalmazai megfejtést, leolvasást igényelnek, szellemi feladatot rónak a képek nézőire, mivel mindig valami szellemit üzennek, valami gondolatit sugallnak. Persze, a színek, a színharmóniák érzelemkiváltó, elsődlegesen érzelemhordozó jellege mellett ezeknek, mármint az elvont motívumoknak a maguk konkrétságában van érzelemtartományuk is, csak megnyilvánulásuk közvetettebb, mint a színek ilyennemű primer jellege. A Műbarát 12. kiállításán

48 Marosán László, Eless István társaságában állította ki képeit. 47. Művészet, 1976/3. 2. 48. 1941. szept. 27(?)—október 12. Bp. V., Mária Valéria u. 12. Nyitva naponta 9—13-ig, vasárnap: 10—12-ig. B. Bakay Margit szept. 28-ai, Nemzeti Újság-beli rövid híradásából bizonyos, hogy 28. előtt nyílt meg a tárlat.