Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)
Művészettörténet - Sümegi György: Tóth Menyhért pályakezdése
514 SÜMEGI: TÓTH MENYHÉRT PÁLYAKEZDÉSE „Régi bajunk az, hogy fajtánkat nem tudjuk kellőképpen megbecsülni. A magyar faj, ha egy-egy tehetséget termel, az rendszerint és legtöbbször elkallódik a létért való küzdelemben. A legutóbbi időben is feltűnt egy ilyen magyar művésztehetség. Tóth Menyhértnek hívják, Kalocsán, egyik ismert szobafestőnél vállalt munkát. Istenadta tehetséggel van megáldva ez a jobb sorsra érdemes fiatalember, s legutóbb Baján a Nemzeti Szalon tárlatán keltett nagy feltűnést művészi képességeit eláruló kiállított tanulmányfejeivel. Érdemes megemlíteni, hogy a városunkban is jól ismert Éber Sándor festőművész, valamint Déry Béla, a Nemzeti Szalon nagytudású igazgatója valóságos elragadtatással beszélnek és írnak Tóth Menyhért zsenialitásáról, akit minden magyar művészembernek a pártfogásába ajánlanak. Mutassuk meg, hogy áldozatot is tudunk hozni egyik-másik fajtestvérünkért s vele együtt a magyar, s a keresztény művészetért. Ha ezt egyszer megértjük, akkor, de csakis akkor remélhetjük, hogy a művészeteket a mai úgynevezett „modern", valójában pedig magyartalan és keresztényietlen kezekből ki fogjuk tudni ragadni. íme, itt az alkalom! Tessék cselekedni!" A Kalocsai Néplap cselekvésre, Tóth Menyhért segítésére buzdító sorainak nem lett foganatja, Tóth Menyhért nem talált önzetlen támogatóra -- addigi segítőin, dr. Rózsa Jenőn, Horváth Ferenc, azidőtt miskei segédlelkészen (ő vitte le Éber Sándorhoz Bajára), Déry Bélán és id. Éber Sándor festőművészen, Tanítóképző Intézeti tanáron kívül. Az idős pedagógus festő megtanította a rajzszén készítésére, és egy tábori festőállványt is adott ajándékba Tóth Menyhértnek. „Amikor átadta nekem, azt mondta: Ez legyen a fegyvered!" Tóth Menyhért első bajai kiállítási szereplése az utolsó pillanatban történt, vagyis - ahogy idézett levele bizonyítja — 1927. január legvégén mutatta meg a képeit Éber Sándornak és a kiállítást rendező Déry Bélának, aki a február 2-án nyíló tárlaton (természetesen katalógusban történő rögzítésen kívül, mivel azt addigra kinyomtatták) bemutatta Tóth Menyhért tanulmányfejeit. 1928 szeptemberében, Baján, a Nemzeti Szalon Őszi Tárlatán pedig 3 pasztelljét állították ki (s ezeket a kiadott katalógus is rögzítette már műtárgyjegyzékében): Erdei tó, Cigánylakodalom, Fák. Az 1928-as évben különösen sokat dolgozott, érettségi bizonyítvány nélkül készült a Képzőművészeti Főiskola felvételijére, ahogy erről útraindító mesterének is beszámolt. „Mélyen Tisztelt Mester! Meleghangú, szíves tanácsa folytán — mély alázattal bátorkodom közölni —, hogy a Képzőművészeti Főiskola felvételi módozatait tartalmazó tájékoztatót kérésemre megküldték. Megfelelő információk elnyerése céljából, a jelenlegi helyzetemnek figyelembe vétele mellett, az összesen 6-ból álló tájékoztatót áttanulmányoztam, s ennek pontjaiból a következőképpen hangzókat tartottam a legfontosabbnak följegyezni:
