Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)
Néprajz - Kőhegyi Mihály–Sztrinkó István: Bellosics Bálint levelei Herrmann Antalhoz
488 KŐHEGYI— SZTRINKO: BELLOSICS BÁLINT LEVELEI. . . Az ellenfél nem tartja biztosnak a győzelmet, mert a mai (szombati) napon audiencziára felutazott. Ezt becses tudomásodra adjuk, s kérünk kísérd figyelemmel tőled és idődtől telhetőleg az ügyet. -- Tud e Gyertyánffy igazgató úr a dologról s mit szól hozzá?! Legközelebb hosszabb, kimerítőbb levelet írok. Mindnyájan üdvözlünk. Baja, 1894. dec. 15. Őszintén tisztelő tanítványod Bellosics Bálint 26. Baja, 1894. decz. 19. 62 22/XII. Kedves Barátom! Már két levelemben ígértem, hogy hosszabban írok arról, mi kettőnket közösen érdekel, de csak most lophatok magamnak annyi időt, mennyit e levél papírra vetése megkíván. Az első, miről szólni akarok, Gönczi bírálatára adandó válaszom. Engem nem lepett meg. Neki olyan jó (!) híre van a Vendvidéken, hogy mindent elvárhat tőle az ember. Mikor azt a bizonyos tanulmányt (sic!) megírta, én a te megbízásodból — emlékszel — Szalay István turnischai plébánosnál jártam, hogy őt a boldogult vend szakosztály élére megnyerjem. Nála több, vendvidéki intilligens emberrel találkoztam, kik az ethnographiáról tudni sem akartak, míg a vendeken olyan merényletet szabad elkövetni, a milyent Gönczi követett el tanulmányával (!). Bennem akkor csak a nagy kedv, lelkesedés volt meg, s bár láttam dolgozata rosszakarata irányát biztatásukat hogy szólaljak fel nevükben — nem fogadtam meg. 63 Gönczi hiába akarja dolgozatomra sütni a teljes légbőlkapottságot, mert a mikor ő még valahol Tótországban — onnan került le boldogította az embereket én már akkor vend dajka ölében gőgicséltem és vend tejet szívtam, mert édes anyám maga született vend. Atyja Péntek (vend: Peték) közönséges Polánczi vend szülők gyermeke volt, ki esze és tanultsága által a Szapáryak jószágigazgatójává lett s egész életén át vend vidéken Tissinán (Csendlakon, Vasban) élt. Ma is élő bátyja közönséges bundás vend ember. Nekem első dalom anyám vend dala volt s később is sokat tudtam meg tőle róluk. Szinte a könnyezésig nevettetett meg, midőn plágiumnak veszi, hogy a kollerszoknyát 62. Л levelet közölte KULCSÁR Péterné 1971. 181-182. 63. Eddig még nem sikerült kideríteni, hogy milyen vitáról s minek kapcsán folytatott polémiáról van szó Bellosics és a kiváló néprajzkutató, Gönczi Ferenc között. Valószínű, hogy az Osztrák— Magyar Monarchia írásban és Képben című sorozatban írt Bellosics-tanulmányra gondolhatunk. A vita nem lehetett túl nagy jelentőségű, mert GÖNCZI Ferenc: A zalamegyei vendek (Kaposvár, 1914.) című könyv 7. lapján ezt olvashatjuk: „Azóta (Gönczi 1887-ben a Muraközben közölte folytatásokban könyvének anyagát — Sz. I.) a vendekről általában Bellosics Bálint írt elég hosszú s bő ismertetést az Osztrák—Magyar Monarchia . . . című műben . . ." Itt már nyoma sincs vitának, vagy kritikai megjegyzésnek.
