Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Néprajz - Kőhegyi Mihály–Sztrinkó István: Bellosics Bálint levelei Herrmann Antalhoz

NÉPRAJZ 465 Saját anyagát a tanítványaival gyűjtetett adatokkal egészítette ki, akikkel módszeresen dolgoztatott, nemcsak azért, hogy ismeretei minél gazdagabbak legyenek, hanem pedagógiai céloktól vezérelve is. „Az ethnographiával való tudományos foglalkozásom ráképesített arra, hogy hivatásomnak olyan feladatait is meglássam, amelyek csak a faluzó, s e tudomány eljárásaival a lényegig kereskedő népvizsgáló előtt nyílnak meg s amely feladatok teljesítésével még nagyrészt adósa a magyar szocietas nevelő társadalmi rétege, a magyar tanítóképzés is a népnek, amelynek nevét jelzőként büszkeséggel használja. Annak a vidéknek, melyből intézetünk tanulóinak nagyobb részét toborozza, s ahova végzett növendékeinket iparoskodni kibocsátja, majd minden községeit bejártam, népének ethnoszában a legapróbb részletekig tájékozódtam, kultúrájának fokát megismertem, közgazdasági életébe betekintettem. Kutató útjaimon ily módon iijainkat is megfigyelhettem kulturküzdelmük közepette, s megláthattam, hogy az ő munkásságukon át mily mértékben tudunk kifelé hatni. Magánbeszélgetésben, előadásokban, az órák e célra kínálkozó perceiben nem késtem a tapasztalatoknak a tanítóképzés céljai szempontjából hasznosítható tanulságait növendékeimnek átadni."

6 BELLOSICS néprajzi munkásságának számbavételekor nem hagyható figyelmen kívül erőteljes ethnológiai érdeklődése sem. Nyelvtudása és könyvtárának fennmaradó jegyzékei igazolják, hogy jól ismerte korának európai szakirodalmát, s kisebb, főként ismeretterjesztő cikkeiben fel is használta az onnan merített ismereteket. Gyűjt, ír, tanít, figyelemmel kíséri a szakirodalmat és rajzol a néprajzi folyóiratoknak, miközben egyik levele szerint ilyen volt egy átlagos munkanapja: „. . . Reggel 6-kor a felkelésnél vagyok jelen, aztán megnézem rendes e az ágyazás, 1/2 nyolczkor a reggelinél van dolgom, 8—12-ig előadás, mert 18 heti órám van. 12-kor ebédnél kell lennem, délután az irodában vagyok . . . 6—7-ig, ez egy óra az enyém. 7-kor vacsora, azután én eszem s dolgozatot javítok, mert havonként közel 300-at kell átnéznem. 9-kor lefekvésnél jelen vagyok, azután át kell néznem a jövő napi dolgot, mert lélektant is tanítok. így megy ez napról napra. Hol van még a köztartási számadás, a ruhamosás. A ruhát én olvasom át a mosónénak, és veszem át tőle vasárnaponként, mikor más szabad. És olyan ellentétes munkát végezni! Reggel piszkos kapczákat olvasok, káposztát könyvelek el, utána az irálytanból az elegantiáról, festőiségről kell beszélnem."

7 Teljes embert kívánó tanári elfoglaltságot jelent mindez. BELLOSICS azonban vállalja, s vállal még többet is, mikor a tanárihoz hasonló áldozatkészséggel és kitartással műveli a néprajztudományt. Ez utóbbiban, a néprajzi kutatásban nemcsak elindítója volt HERRMANN Antal, de élete során mindvégig bátorítója, biztatója és segítője is. 6. Önéletrajza: KJM NA 481. 88./1—2. 7. Lásd a 26. számú levelet!