Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)
Régészet - H. Tóth Elvira: Eredmények és problémák Bács-Kiskun megye avar kori kutatásában
REGESZET 43 azonosított tálalási helye lehetett. A kirabolatlanul ránkmaradt gazdag fegyveresek és nemesfém ékszereket viselő nők egyes sírjainak erősen mongoloid embertani anyaga is sajátos közös vonásokat mutat a kunbábonyi kagáni sír koponyájával. E sírcsoport temetőjének Ny-i szélén a VII. század végén europid, cromagnoid és mediterrán jellegű, eltérő ritusú csoport vagy család temetkezett 14 . Sűrűn elhelyezkedő, gyakran kirabolt sírjai nem fedik át a korábbi temetkezéseket és nem terjeszkedtek ki a korai sírok közötti tágas térközökre sem. Szabadszállás község DNy-ig szélén a Batthyányi utcában 15 — amennyire ezt a beépítés lehetővé tette, illetve megkövetelte — nagyobb kiterjedésű temető 66 sírját tártuk fel. A VII. század utolsó harmadának az igari fejedelmi (3. sír) leleteivel rokon aranyfóliával préselt övverete mellett a további sírokból szürke kiöntőcsöves edények, illetve griffes öntött garnitúrák is kerültek elő. Némileg szerencsésebb körülmények között, szőlőfordítást megelőzően mentették meg a Solt-Szőlőhegy 16 K-i teraszán pontosan nem ismert kiterjedésű temető D-i felének közel 120 sírját. A gyakran kirabolt és feldúlt sírok némileg sajátos színezetű anyaga a VII. század végétől a VIII. század klasszikus anyagáig terjedőleg tükrözi a temető keresztmetszetét. Teljesebb a képünk a feltehetőleg kisebb sírszámú kunadacsi 17 temetőről, melynek kezdetét a VII. század végének szegényes leletanyagú sírjai, illetve végét a VIII. századi rangos kirabolt, aranyozott, öntött övgarnitúrás temetkezések jelzik. A temető középrészét — melyből végtelen fonat- t mintás lemezes és öntött griffes veretek is előkerültek — szőlőfordítás pusztította el. Hasonló kis lélekszámú lehetett a kunszállás-fülöpjakabi 18 temető, melynek feltárható mintegy 80%-a az előkerült 62 sír. A temető központi részén VII. század végi rangos szablyás férfisír helyezkedett el, körülötte szabálytalan sorokban a VIII. század végéig keltezhető temetkezések kerültek elő. A temető DNy-i szélének sírjai a makadám út alatt vagy elpusztultak, vagy feltáratlanok. Szalkszentmárton-Döghalmon 19 a Duna menti gáterősítés nyomán az egykori terasz szegélyén 18 késő avar, köztük lovassírokat mentettünk meg, leletanyaguk szegényes volt. Fülöpszállástól D-re földmunkával elpusztult temetőből jellegzetes késő avar lelettöredékeket gyűjtöttünk a Kiskunsági Tsz területén 20 (5.t.l—10.), és ugyancsak földmunkákkal, korábbi szőlőfordítással bolygatott temetőszéli sírokat hitelesítettünk Orgoványban 21 (6.t.5; 7.t.3—10.), Kecelen 22 (9. t.15—16.) és 14. H. TÓTH Elvira (1984) i. m. Az antropológiai anyag vizsgálatát dr. Marcsik Antónia (JATE) végezte el, munkájáért ezúton is köszönetet mondok. 15. H. TÓTH Elvira ásatása 1972; 1974; 1975. KJM.A. 87. 593. H. TÓTH Elvira (1981) 157 —194.; H. TÓTH Elvira (1982) 181—182. 16. A leletmentést HORVÁTH Attila vezette, 1983. KJM.A. 87.588. 17. HORVÁTH Attila—H. TÓTH Elvira ásatása 1960—1961. KJM.A. 64.30. 18. H. TÓTH Elvira ásatása 1967; 1970; 1978—1979. KJM.A. 68.188. 19. H. TÓTH Elvira ásatása 1968. KJM.A. 68.189. 20. H. TÓTH Elvira leletmentése 1968. KJM.A. 68.182. 21. H. TÓTH Elvira ásatása 1967. KJM.A. 68.187. 22. H. TÓTH Elvira ásatása 1962. KJM.A. 64.27.
