Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Néprajz - Bereznai Zsuzsa: A félegyházi katolikus nép vallássosága

NÉPRAJZ 419 Szent István napja a félegyháziak számára nemcsak országos ünnep, hanem az újtemplom védőszentjének az ünnepe is. Az ünnepi körmenetben több ezren vettek részt. Az elöljáróság, s a honvédség is kivonult teljes díszben, „s messze hangzó díszlövéseivel hozzájárult az ünnep emeléséhez".

32 1883-ban az ünnep előestéjén a város valamennyi harangja félóráig szólt, előtte taracklövéseket adtak. „Másnap kora reggel ismét taracklövések s az összes harangok zúgása jelezték a nagy napot... Az ünnepség 1/2 9-kor vette kezdetét. Ekkor indult meg a körmenet az ótemplomból az újtemplomba, melynek tornyain és erkélyén zászlók lengtek, hol szentmise és egyházi szónoklat tartatott".

33 Az 1886. évi augusztus 20-ai népünnepélyről így tudósít a helyi sajtó: „Délután 4 óra körül indult meg a tömeg tarack durrogások és a fúvó instrumentumok recsegései és ropogásai között a városháza térről. Elől vezették a fellobogózott díszökröt vörös inges mészáros-legények, utána a nép vidám zaja között 10 díszszamár vágtatott. . ., majd a dorozsmai díszbanda fújta a szebbnél szebb marsokat rendületlenül... Az érkezés hírül lévén adva, az ünnepély színhelyén piactér megdördültek a diadallövések ... A lövölde bejáratánál volt az első díszkapu, nagy nemzeti trikolor, «Bemenet az ünnepélyre» felírással, zászlókkal és zöld gallyakkal. A másik kapu a csőszházon túl volt, felállítva megkapó szép díszítéssel, vígan lengő zászlókkal, a homlokzat «Éljen a haza» feliratot viselte. Játéksátrak, bazársátrak voltak felállítva, s ökörsütés, különféle ügyességi versenyek (szamárverseny, hordóugrás, mászó verseny) mulattatták a résztvevőket".

34 с Az emberélet fordulóinak vallási szokásai A félegyházi katolikusok a gyermekáldást isteni eredetűnek tartották. A fiatalasszonyok gyakorta imádkoztak a gyermekáldásért, s az egészséges gyermekekért. Az az asszonyt, aki elvetette gyermekét, így ítélték meg: „Nem ítéltük el, csak sajnáltuk, hogy olyan bűnt követ el, és megveri a jó Isten. Mert azzal már számolni kell. Nagy bűn az, halálos bűn, gyilkosság". Az állapotos korábban vagy a szüléskor meghalt asszonyról azt tartották, hogy a mennyországba jut. Az állapotos asszonynak mindig adtak ülőhelyet a templomban, „nem volt szabad megengedni, hogy álljon". A szülés előtt gyónni, áldozni kellett. Hétköznap, egyedül ment el az asszony ilyenkor a templomba. Nem tartották szerencsésnek, ha valaki pénteken, különösen, ha nagypénteken született, mert „az veszett természetű lett". A foggal született gyereket táltosnak tartották, akiről azt mondták, „nem jót jelent". A gyerekágyban két hétig kellett az asszonynak feküdnie. A gyerekágyas 32. Felegyházi Hírlap, 1888. Vili. 26. 33. Félegyházi Hírlap, 1883. VIII. 26. 34. Félegyházi Hírlap, 1886. VIII. 22.