Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)
Néprajz - Bereznai Zsuzsa: A félegyházi katolikus nép vallássosága
416 BEREZNAI: Л Mil,EGYHÁZI KATOLIKUS NEP VALLÁSOSSÁGA a liturgia, amelyet a Szenvedés vasárnapjának nevezett el. A félegyházi katolikus nép ezt az ötödik hetet és annak vasárnapját feketehétnek, feketevasárnapnak nevezi. Ez az elnevezés azt a fél évezreddel korábbi szokást őrzi, hogy a Szenvedés vasárnapján a feszületet és az oltárképet fekete leplekkel borították be. 20 Félegyházán úgy tartották, hogy feketehéten az asszonyoknak nem szabad mosni, takarítani, meszelni, mert akkor bolha lesz a házban. Nagycsütörtökön, a délelőtti mise alatt, amelynek elején a Glóriára elnémulnak a harangok, a hívek a szent áldozáshoz járulnak, majd a mise végén lezajlik az oltárfosztás szertartása. 21 A katolikus nép szerint nagycsütörtökön Rómába mennek a harangok. Nem harangoznak ezután nagyszombatig. Régente kereplővel jelezték az imaidőt. A húsvéti ünnepekre való kenyeret általában nagycsütörtökön volt szokás megsütni Félegyházán. Nagycsütörtöktől kezdve nem végeztek semmi kinti dolgot, csak a takarítást. Nagypéntek liturgikus eseményei így zajlottak: szentmise nincs ezen a napon, mert ez a nap a fájdalom és a gyász napja. A harangok hallgatnak. A múlt század végén a templomban reggel volt az előszenteltek miséje, majd az oltáriszentség átvitele az Úr koporsójába. Délután szentbeszéd volt, majd Jeremiás siralmai következtek, este pedig szentségbetét. 22 Századunk elején ugyancsak délelőtt tartották a Jézus halálát bemutató szertartást, nevezetesen a Passió éneklését, a keresztfa leleplezését és imádását, aztán következett a „csonkamise", amelynek végén az oltáriszentséget helyezték el az Úr koporsójába. A „rendes misén" passiót adtak elő a hívek, melyet az utóbbi évekig a pap vagy a kántor tanított be. A „stációzás" utolsó napja nagypéntek volt. A tanyasi emberek összegyűltek annál a háznál, ahol a nagyböjti passiózást tartották, s délután három órakor elindultak az útmenti kereszthez. Az utolsó stációt a keresztnél mondták el. Az 1960-as évekig volt szokásban a nagyböjti „stációzás" Félegyházán. A Kálváriához is kijárnak az emberek nagypénteken. így ír erről Zsigmond Konrád 1900-ben: „Gyászos gondolatok között lépek a magas Golgotához, bünbeesett lelkem ma — a világ zajától — ide vonz . . . mert itt olyan közel tudom magamat hozzád, mindennek irgalma, ég és föld nagy öröme!" 23 Nagypénteken nem lehetett kenyeret sütni, mosni, takarítani, mint általában a gyásznapokon. Azt tartották hogy amelyik házban nagypénteken kenyeret sütnek, oda a villám belecsap. A nagyszombati liturgia a reggeli misén a tűz és a víz szentelésével kezdődött, majd a keresztkút megáldásával folytatódott. Ezután a Mindenszentek litániája következett. 9 órakor a misén a harangok ismét megszólaltak. Majd délután zajlott 20. RADÓ Polikárp, 1957. 104. p. 21. Félegyházi Hírlap, 1900. IV. 12. és 1901. III. 31. 22. Félegyházi Hírlap, 1890. III. 30. 23. Félegyházi Hírlap, 1900. IV 12.
