Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Néprajz - Bereznai Zsuzsa: A félegyházi katolikus nép vallássosága

414 BEREZNAI: A 1ITTGVI 1Л/.1 KATOLIKUS NEP VALLÁSOSSÁGA térdhajlással, a gyertyákat megcsókolva, a tisztviselő urak, a kapitány, ügyész és táblabírák, végre a tanácsbeliek rendben az oltárhoz járultak s gyertyák osztatván ki közöttük, a körmenetben a keresztvivő után mennek égő gyertyákkal".

16 A múlt század végéig élt az a szokás a városban, hogy az elöljárókat egy-egy szál szentelt gyertyával ajándékozták meg, de később „a jog uralma lépett előtérbe, s e patriarchális szokást kiirtotta".

17 Balázs napján (február 3.) a liturgia szerint a pap kétágú szentelt gyertyával osztott áldást, a torkokat szentelte meg. A „balázskodás" vagy „balázsolás" eredetéről ezt mesélték Félegyházán: „Nagyon fájt a népnek a torka, és azt mondta az a Balázs püspök, hogy majd ő megáldja őket. Annyi volt a szertartás, hogy elmentek a templomba és letérgyepült az a valaki és akkor a püspök a két égő gyertyát úgy keresztben odatette. Azután nem fájt a torkuk."

18 A katolikus kalendárium második legnagyobb ünnepe a húsvét. Az ünnepre való előkészületi idő a nagyböjt, mely hamvazószerdától húsvét vasárnapjáig tart. A század elején Félegyházán a szigorú böjtnapok főleg csak a szerdai és a pénteki napra terjedtek ki. Az 1900. évi pápai engedély ellenére, amely lehetővé tette, hogy nagyböjt idején a hívek zsírral főzzenek (nagypénteket kivéve), a félegyházi katolikusok általában tartózkodtak a zsír használatától: „húshagyó kedden elpucolták az edényeket, s nem főztek utána zsírosat benne". Különösen a nagypénteki böjtöt vették szigorúan, amikor sokan egyáltalán nem is ettek: „rettenetes böjtölés volt, alig vártuk a Föltámadást, hogy hazaérjünk a templomból és ehessünk". A virágvasárnap Jézus diadalmas jeruzsálemi bevonulásnak emléknapja. Az ünnep liturgiájához tartozik a barkaszentelés, s a mise alatti Passió. „Le volt téve egy csomó barka az oltár elé, a tisztelendő úr azt megszentőlte, akik pedig vittek ők magukkal a padba, akkor azok is odavitték. A tisztelendő úr szentelte, áldotta, áldást mondott rájuk. Ami a kosárban volt, azt nagyszombaton elégették, oszt annak a hamujával volt a hamvaszkodás". A kisfiúk virágvasárnap előtt eljártak barkát szedni, s eladták a piacon. „Már hetekkel előtte nézegettük, hogy vajon kinyílnak-e a barkák virágvasárnapra, el tudjuk-e vinni a piacra". A templomból hazavitt szentelt barkát sokan ma is fölteszik az eresz alá vagy a két ablak közé. Úgy tartották, a szentelt barka megvédi a házat a villámcsapástól. Nagyböjt idején mindkét templomban minden vasárnap délután böjti beszédet tartottak, melynek végeztével stációjárás, a litánia következett szentségimádással.

19 Szerdán, pénteken és vasárnap összegyűltek a tanyaszomszédok „stációzni". 16. SZERELEMHEGYI Tivadar, 1882. 265. p. 17. Félegyházi Hírlap, 1895. II. 3. 18. Néprajzi Adattár: 78.26.1. (Kiskun Múzeum) Korkes Zsuzsa, 1978. 19. Félegyházi Hírlap, 1900. II. 25.