Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Néprajz - Bereznai Zsuzsa: A félegyházi katolikus nép vallássosága

406 BEREZNAI: A FELEGYHAZI KATOLIKUS NEP VALLÁSOSSÁGA 1. A CONSTANTINUM MISZTÉRIUMJÁTÉKAI 1949-BEN . Félegyházán úgy tartották, mikor a nap fölkel, úgy kell köszönni: „Dicsértessék a Jézus Krisztus!", mert „a fölkelő nap maga Jézus Krisztus. A holdvilág pedig Szűz Mária, és azt is hasonlóképpen kell köszönteni: Dicsértessék a Boldogságos Szűz Mária!"

5 Szerelemhegyi Tivadar említi, hogy amikor II. József császár elrendelte, hogy tűzvédelmi szempontból a templomok tornyaiba a települések tüzőröket állítsanak, a félegyházi városi tanács még azt is elrendelte, hogy a tűzőrök „negyedóránként Dicsértessék a Jézus Krisztus!-t tartoznak kiáltani".

6 A keresztvetés fő alkalmai: imák előtt és után, a harangszó hallatán, a templom, feszület, szentek szobrai mellett elhaladva, a házból való ki- és belépéskor a szenteltvíztartónál. A „szent" tárgyak megcsókolása a hívő és a „szentség" közötti közvetlen kapcsolat megteremtését szolgálja. „A mai napig is, amikor olvasom a rózsafüzért, akkor megcsókolom a keresztet, és akkor úgy a Hiszekegyet is pergetem. A templomban megcsókolom a Jézuska lábát, a Szűz Anya lábát. Elé térdelek és megcsókolom". Az imát otthon a feszület előtt állva vagy térdelve mondták leggyakrabban. A család a közös imát általában az asztal körül ülve végezte. „Amikor együtt 5. Néprajzi Adattár: 81.48.1. (Kiskun Múzeum), Tóth Judit gyűjtése, 1981. 6. SZERELEMHEGYI Tivadar, 1882. 265. p.